Arra gondoltam, hogy érdemes lenni megismerni néhány iskola típust, így talán könnyebb dönteni azoknak, akik még hezitálnak.

Legeslegelőször azokról az iskolákról szólnék, amik mindannyiunk számára elérhetőek, az állami - érdekes mennyire nem használjuk ezt így - iskolákról.

Én magam is egy teljesen átlagos iskolában dolgozom, így első kézből vannak információim a helyzetről.

Sok pedagógus ismerősöm van az ország több iskolájából, és örömmel jelnthetem, hogy elindult valamiféle változás az oktatásban. Pénz ugyan változatlanul kevés van az iskolák fenntartására, de a pedagógiai munka változása kétségtelen.

Mi változott?

Elsősorban a módszerek. A legtöbb iskolában már nem csak ún. frontális oktatás van (amikor a tantónéni kiáll, magyaráz és a gyerekek alig jutnak szóhoz), hanem újabb munkaformákkal ismertetjük meg a gyerekeket már első osztálytól. Ilyenek a kooperatív munkaformák, a differenciált rétegmunka, projektmódszer. ezek a módszerek nem mostanában lettek kitalálva, alternatív pedagógiákban sikerrel használják sok-sok éve. Nagyon fontos, hogy előtérbe kerül a tanulás tanítása, ami szintén lényeges változás. Nem én tanítok meg egy anyagot, hanem azt tanítom meg, hogyan kell a gyerekeknek az információval bánni, megtanulni, feldolgozni, a már meglévő ismereti közé bekapcsolni.

A módszerekkel a hangulat is változik, ezt is tapsztalatból mondhatom. Sok hyelen bevezették a reggeli beszélgetőköröket is, ami tovább növeli a meghitt hangulatot.

Sajnos én nem annyira ismerem, de megjelentek az interaktív táblák is az iskolákban, amit a hozzá értő kollágák nagyon szuperül használnak.

Miért jó ez nekünk?

Nekünk, mert jó a gyereknek, szülőnek és nekem pedagógusnak is. Egyrészt ezek a módszerek nagyon jó közésségformálóak. a hatékony tanuláshoz fontos a jó közeg, kellmes hangulat pedig ott van, ahol jó a közösség. Megtanulnak a gyerekek kapcsolatokat teremteni, konfliktust kezelni. A diffreneciálás lehetővé teszi, hogy mindenki megkapja azt a segítséget, amire a tanuláshoz szüksége van. Van olyan tanítványom, aki diszkalkuliás és sokat dolgozik velem, néhány másik gyerekkel együtt, míg a szárnyalókat hagyom, hagy gondolkodjanak, olyan feldatokat kapnak, amiken gondolkozni kell, ami motiválhatja őket.  Mindeközben a gyerekek empátiát, odafigyelést, megértést türelmet tanulnak. Tudják ki milyen képességú, de nincs vita, veszekés. Mindenki végzi a dolgát, persze sokszor nem konfliktusmentesen, de nem is a konfliktusok kikerülése a cél. A konfliktusok kezelésének megtanulása, a kommunikáció elsajátítása. talán zavaros kicsit, de már az elsősök is nagyon jól elboldogulnak, persze csak fokozatosan vezetem be őket ezekbe a munkaformákba.

A szülőknek elsőre kicsit zajos és össze-vissza egy ilyen módon szervezett óra, de egy szülő sem jött még panszkodni. a gyerekek örömmel, magabiztosan jönnek iskolába. Nagyon fontos az iskola.választáskor tájékozódni, hogy milyen mélységben számítanak a szülői közremőködésre az ilyen módon dolgozó iskolákban, mert pl. a projektek során nagyban számítanak a pedagógusok a szülői házra, és projekzáráskor is illik megjelenni. Ez mind-mind újabb elfoglaltság a szülőknek is, ami persze kamatozik, mert fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljunk a sulival, hiszen ott tölti Porontyunk fél életét, másrészt az se hátrány, ha láthatjuk, hogy iskolai helyzetben hogyan, mint viselkedik, kikkel barátkozik, hogy aztán odahaza lbészélgethessünk a közös élményekről.

Nem azt mondom, hogy a változás minden iskolában ilyen. vannak iskolák, ahol csupán a tankönyveket cserélték le kompetenciaalapúra, a tanítás pontosan ugyan olyan, mint 10 éve volt. Ami persze ott, abban az iskolában jól is müködik.

És hogy mire jó ez a változás?

A világ, a társadalom változásait az oktatás csak nagyon megkésve követi sajnos. Felgyorsult a világ, az ismeretek halmokban.Az évszámok bebiflázásánál fontosabb, hogy tájékozódni tudjunk az információk között. Tudjuk használni azokat ha arra szükségünk van. Ehhez kell alkalmazkodni, egy rossz szóval élve átlagos iskolának is.