Ritka madár, aki nem volt gyerekkorában valamilyen táborban. Szülőként azonban sokan dilemmáznak, hogy elengedjék e szemük fényét az ottalvósba, vagy inkább még ne, mert túl kicsi, vagy túl rendetlen, vagy épp túl önállótlan.

Pár évig még sikerrel le lehet beszélni a táborozni vágyó gyermeket, de eljön az idő, amikor érezzük, nincs vissza út. Mikor jön el ez az idő? Van akinél soha. Nem is akar elmenni sehová, jól elven ő otthon. Van olyan gyerkőc, aki már az oviban gyrapítja a lelkes táborozók sorát, ám mégis a legtöbben alsó tagozatosan indulnának első táborukba.

Mikor érdemes inkább inkább a nem mellett dönteni?

Ha ugyebár a gazdasági válság oly módon megtépázta a költségvetésünket, hogy esélyünk sincs beruházni ilyesmire. Mivel a tábor költségén túl -ami kb. 30.000 ft-tól indul- még várhatóak további költésgek is, amelyek elkerülhetetlenek. Ilyenkor érdemes a gyereknek az igazságot elmondani, és biztosítonai róla, hogy mi is nagyon sajnáljuk a dolgot...

A másik eset, ami elgondolkodtató, ha gyermekünk az első lelkesedés után, inkább nem is menne. majd néhány nap múlva mégis, majd újra mégsem. Mivel a gyermek maga is bizonytalan lehet, érdemes megbeszélni, hogy várjunk még egy évet, és akkor már biztosabb lesz magában. Az ottalvós helyett felajánlhatunk napközis tipusú tábort, nagyok jókat szerveznek (lovas, úszó, tenisz, állatkerti...stb.)

Viszont elengedném, ha nem dilemmázik, és biztos magában még napok múlva is. Az aggodalom a továbbiakban marad nekünk, szülőknek.

Mire érdemes felkészülni?

A tábor díját általában részletekben is be lehet fizteni, amit érdemes is kihasználni.

A tábort megelőzően számíthatunk egy szülőire, ahol jó eseteben listát is kapnk arról, mi az, amit mindenképpen vinni kell. Érdemes külön rákérdezni a mobilra, és a fényképezőre is, nehogy gond legyen, hogy vitt vagy épp nem vitt a gyerek. A zsbpénzről is szót kell ejteni a kísérő pedagógusokkal. Milyen költekezési lehetőség lesz, és ők milyen összeget tanácsolnak adni a gyerkőcnek. előfordul, hogy le lehet adni borítékban a pedagógusnak a zsebpénzt, és majd ők odaadják a gyerekeknek, ha eljön a lehetőség a vásárlásra.

Ma már az interneten nagyon jól utána tudunk nézni, hol szállásolják el a gyerekeket, milyen környékre mennek.

De nem csak ennyi a feladatunk. Érdemes a kis táborozót is felkészíteni arra, hogy önállóan legyen képes a dolgait rendben tartani. Tudja, hogy ott is naponta tiszta bugyi/gatya, zokni és, hogy ott is ugyan olyan fontos a zuhanyozás és a fogmosás, mint itthon. A pakolás, bármilyen ingerencia is, most legyen a gyerek a dolga, persze szülői segítséggel. Mert gondoljunk arra, hogy hogyan is talál majd meg valamit, ha mi ide vagy oda teszünk valamit.

Már a tábor előtt -főleg a kisebbeket-ismertessük meg a pénzhasználattal, hogy mi mennyit ér kb, mert ez  a legnehezebb. Bár úgy tünik számomra, elég jól elboldogulnak a gyerekek úgy is, ha alig-alig értik, melyik pénzérme mennyit ér. Valahogy a legtöbben ráéreznek.

Na és a legfontosabb: bízzunk. Bízzunk meg a gyermekünkben, hogy ügyes lesz, és okos lesz. Bízzunk meg a pedagógusokban, hogy igenis szuperül fognak vigyázni a kölökre. Na és bízzunk magunkban, hogy jól döntöttünk.