Húú, megmondom őszintén, hogy azt gondoltam kutya, macska se olvassa ezt a blogot.

Először is annyi ilyen és ehhez hasonló van, másrészt meg, valahogy talán nem voltam elég kitartó.

Talán az is közrejátszik, hogy nehéz éven vagyok túl, mind magánéletileg, mind a munkámban.

Azt is biztosan halljátok, hogy ilyen-olyan változtatásokat akarnak végrehajtani az oktatásban. Persze, lehet sok mindent csinálni, de itt és most, kikiáltanám a világűrbe, hogy mondjátok meg, hogy ha vki 99000 forintot (azaz kilenvenkilencezer) kap havonta fizetésként, ne legyen elkeseredve? Ja, én elvagyok. Elkövettem két nagy hibát. Pedagógus lettem és nem számoltam azzal, hogy pénzből él az ember. Azt csinálom amit szeretek, de bizony erősen elhomályosítják gyakorta a könnyeim ezt a munkám iránti lelkesedést. Másrészt szültem két, gyönyörű gyereket, akiket szeretnék tisztességgel felnevelni. Ja, és persze, ha nem szerelemből mentem volna férjhez, hanem merő számításból, hát talán nem lennék ilyen elkeserítő helyzetben.

Szóval, talán lesznek újabb írásaim, amit lehet, hogy mást is érdekelnek. Várom a témajavaslataitokat is.