Egy kis karácsonyi zene

 2010.12.12. 09:29

Hallgassuk meg a mai gyertyagyújtáskor!

Szép adventi vasárnapot!

Címkék: zene karácsony advent lola karácsonyi zene adventi készülődés

Iskola-teljesítmény-szigor

 2010.12.06. 06:16

http://www.hosnok.hu/az-iskola-a-teljesitmeny-es-a-szigor/

 

Az itt található blogbejegyzés igazán gondolkodásra késztetett. Szülőként és pedagógusként egyaránt nagyon érint és érdekel a téma, és úgy érzem, hogy ma Magyarországon ezeket a címszvakat  csak szélsőségek között tudjuk, tudják sokan használni.

 

Drága Vidirita!

Remélem nem haragszol, hogy a saját blogomban válaszolok, reagálok a te írásodra, de azt hiszem, nekem is megér egy bejegyzést - akár többet is- ez a téma! Bántani semmiképp nem szeretnék senkit, egyszerűen más a véleményem erről a dologról.

 

Először is szeretném leszögezni, hogy a hajam égnek áll attól, ahogy az íróasztal mögül mindenféle okos nénik és bácsik nyilatkoznak. A biztosítékot évekkel ezelőtt az verte ki, hogy egy akármilyen tanárt (?) nyilatkozattak a Híradóban napokon keresztül arról, hogy neki miért nagy megterhelés, ha megelemlik a pedagógusok óraszámát. Na mér'? Hát mer' neki kérem szépen dolgozatokat kell javítani! Na, a rohadt életbe- bocsi, de ezt gondoltam-gondolom- ez a legfontosabb? Nekem sokkal több idő, hogy tisztességgel felkészüljek az óráimra, kitaláljam, hogy mikor milyen közös program legyen, megszervezzem, dekorációt készítsek, előkészítsek. A dolgozatok javítása számomra a legkisebb fáradság. Az a munka, amit azzal töltök, hogy a gyermekeim az iskolában színvonalas oktatásban vegyenek részt, jól érezzük magunkat együtt. Az a meló, nem a füzeteket javítani. Illetve bocsánat, az is meló, de nem az a leglényegesebb dolog. De ekkor Szülő mit gondol? Rozi néni hetente egyszer kijavítja a füzeteket és a havi egy dogát és kivan, mint a kacsa. Marha jó!

Na, szóval ennyit a nagy nyilatkozókról, meg az okosokról.

Nem olvastam Vidirita bejegyzésében említett cikket, de félreértésre ad okot, amit és ahogy a cikkben írtak pl. arról, hogy jobban teljesítenek azok a gyerekek, aki mindig ugyan abban az időben fekszek le.

Egy kis csúsztatást érzek ebben, bár abban lehet valami, hogy az idegrendszerre jó hatása lehet annak, ha mindig ugyan annyit alszik a gyerek (Mellesleg az enyémre is jó hatással lenne). Én mégis abban érezném ennek a lényeget, hogy ezeknek a gyerekeknek az életében szabályok vannak, amihez tartani kell magukat.

Akiknél otthon vannak bizonyos szabályok, feladatok (lefekvés, mikor tanulunk, eszünk, le kell vinni a szemetet stb.) azoknak a gyerekeknek sokkal könnyebb az iskolában és később felnőtt életükben is. Egyrészről aki tanult pszichológiát az tudja, hogy a gyermekeknek ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat a világban keretekre, határokra van szükségük, amit ugye lefordíthatunk arra, hogy kialakulnak a családokban -jó esetben- bizonyos szabályok, amikhez tartjuk magunkat. Nehéz lesz annak a gyereknek jól teljesíteni az iskolában (Rita, remélem nem rázott ki a hideg a szó hallatán), aki az oviba hol 8-ra, hol 10-re megy és ha nincs kedve a nagyival otthon maradhat. Vagy ha úgy tartja kedve, este 10-kor még fennt van, és ugrál anyuékon.  Kérek mindenkit, hogy ne szélsőségekre gondoljatok, annyira hajlamosak vagyunk rá!

 

Na és a teljesítmény! Miért használjuk ezt olyan pejoratívan az iskolával kapcsolatban? Miért kap mindenki hidegrázást, ha azt hallja iskola és teljesítmény?

 

Iskolába járni én is nagyon szerettem. Arra nem emlékszem, hogy mikor feküdtem le esténként, de kisiskolás korunkban biztos, hogy nyolc körül, mert a Dericket már sose nézhettük és régen ugye nyolckor kezdődött az esti film . Arra is emlékszem, hogy már elsős koromban egyedül jártam iskolába, le a térre és a kisboltba. Feldereng, hogy a szüleim vajon problémáztak e rajta melyik iskola, mi és hogyan legyen a mi nevelesünkkel kapcsolatban. Tanultunk zenét, idegennyelvet.Ennyi. Senkit nem érdekelt, hogy mi lesz majd, ha...

Viszont akkor nem volt ennyi autó, internet, nem folyt ennyi erőszak és szex a tévében. Lássuk be a 20-30 évvel ezelőtti világ teljesen más volt, mint a mostani, máskét neveltek akkor a szülők és másként kell nekünk is nevelmi a mai gyerekeket.

Amit még mindenképpen fontos elmondanom, hogy felnőttként is más készségekre, képességekre van szükség az érvényesüléshez, mint 20 évvel ezelőtt. Igenis nagyon sokan dolgoznak 3 műszakban, vagy épp 12-16 órát naponta, mert motiváltak vagy nem, de muszáj. És épp ez az, amit hiányolok a mai gyereknevelésből. Mindig valamiféle felmentsét keresünk arra, hogy miért ne kelljen ezt vagy azt csinálni a gyereknek. Nem könnyű ma, se gyereknek, se felnőttnek, ezt tudjuk érezzük a saját bőrünkön. De helyes e a gyerekeket arra nevelni, hogy -Megértem, ha nem csinálod, hiszen nem érdekel, nem vagy kellőképpen motiválval?" A való életre készítjük e fel a gyerekeket, ha örökösen a kibúvókat keressük?

Változatlanul mondom, hogy az iskolai telejsítmény szó nagyon le van járatva mifelénk. Miért olyan nagy baj az, ha van egyfajta teljesítménykényszer? Nem őrült módjára és nem végtelenségig kizsigerelve a gyereket, de igenis kell, hogy elvárásaink legyenek a gyerekekkel szemben. Csak így nevelhetjük felelősséggel a csemetéinket.

Lehet szidni a társadalmat, a rendszert, de tudjuk, hogy igenis kell a nyelvtudás, amihez ugye tanulni kell. Valamiben nem árt ha igazán jók vagyunk, mert szerintem a diploma az egyáltalán nem fontos.

Azt is tessék belátni, hogy a gyerekek sokkal többre képesek, mint azt mi gondolnánk. Ha egyfolytában azon siránkozunk, hogy jaj, szegény, de fáradtz meg milyen nehéz, azzal csak hátráltatjuk saját csemeténket. Nézzünk kevesebb tévét, legyünk együtt többet aktívan, segítsük az iskolai és egyéb felkészülését, ne hagyjuk egész nap a gép előtt ülni, inkább küldjük sportolni. Ezekkel segíthetjük, hogy bírja az iramot. A szájtépéssel csak arra tanítjuk meg, hogyan tud kibújni a kötelesség és a felelősség alól. Aztán majd leshetünk, hogy nem akkar 25 évesen sem  dolgozni!

Azt sem értem, hogy miért kell azt gondolni, hogy a gyerekek nem szeretnek olyan iskolába járni, ahol teljesíteni kell. Egy jó hangulatú, egészséges lelkivilággal rendelkező osztályközösségben csak előny és húzóerő egy bizonyos teljesítménykényszer -és kérek mindenkit most is vonatkoztasson el a szónak minden pejoratív fennhangjától!!! A tanulmányi munka mellett ezer dolog van, amiért jó suliba járni! (valamelyik nap az osztály sarkában állva néztem lassan kiskamaszkorba lépő tanítványaimat. Beszélgettek, viccelődtek egymással. Édesek voltak!)

 

Vegyük tudomásul, hogy nekünk az Életre kell a gyermeinket felkészíteni. Úgy, hogy ebben az olyan, amilyen világban a lehető teljesebb felnőtt életet élhessenek. Ehhez szerintem a legfontosabbak a kötelességtudat, a  szorgalom, a kitartás, az együttműködés képessége és az, hogy minden helyzetben tudjunk szeretni sé mosolyogni -mert tudjuk, az élet nem habos torta! Persze még sorolhatnám.

Csak közjátékként megjegyzem, hogy jópár iskolában létezik már a differencilás, mint olyan és az, hogy a gyerekeket egyéni képességeikhez mérten értekelnek. Ez külön bejegyzést megér egyszer, de ha már a teljesítménynél tartunk, fontosnak tartottam megjegyezni.

 

Vidirita cikkében megdöbbenve olvastam, hogy a gyerekek életét összehasonlítván a felnőttekkével felteszi a nagy kérdést, hogy én, mint az emberiség kifejlett példánya (na meg te, aki olvasod őt), hogy kelsz fel reggel.  Ha a szokások és a teljesítménykényszer irányítanak, akkor bizony nagy bajban vagy! Hogy enegm mi irányít, amikor felkelek? A lában a konyháig, maximum. De félre a viccet, ne ámítsuk magunkat! Nagyon klassz élete van annak, akit semmilyen szinten nem szippant be a "mókuskerék effektus". És vessetek meg érte, de engem bizony érdekel, hogy magas színvonolaon végezzem a munkám (nevezhetjük telesítménykényszernek nyugodtan), és szeretem, ha meg tudom tervezni a dolgokat. És akkor most tessék sajnálni, vagy megvetni. A szokások rabja vagyok és a teljesítménykényszer hajt. És igen, szoktam fáradt lenni, és motiválatlan is. De felkészülők a munkámra és hánytalanul megcsinálom a feldataimat. Akkor is ha kivagyok, mint a kacsa.

Ha a gyerkőc kivan, fáradt akkor felmentéseket keresünk számára vagy átsegítjük a nehézségeken és elvárjuk tőle -ha segítséggel is -a feladatait, kötelességeit?

 

Abban talán igaza van  Vidiritának, hogy az iskola nem az életre nevel, de sajnos a legtöbb szülő sem. Mert bizony az Életben igenis fontos a teljesítmény és akkor is el kell végezni a dolgodat ha fáradt vagy nem kellőképpen motivált ezt hívják kötelességtudtanak, de vajon kialakítjuk e a gyerekben??)

 

Szülőként nekem is sok aggodalmam van. Igen, féltem a gyerekeimet. Mégis úgy érzem, hogy egészséges szabályokkal, következetességgel és a gyerekekhez igazított elvárossakkal, na és sok-sok szerettettel, öleléssel és mosollyal egészséges, sikeres embereket nevelhetünk belőlük.

 

 Ui: Ez is megér egy teljesen külön bejegyzést, de így a végére leríom. Az meg külön bosszant, hogy mindig az iskolát és a pedagógusokat szapulják, pedig annyi hatás éri a gyerekeket rajtunk kívül is, amik ráadásul nemhogy segítenék, még hátráltatják a munkákat!

Kedves Vidirita!

Remélem nem bántottolak meg, nem állt szándékomban!

 

Címkék: gyerek tanulás szülő gyereknevelés iskola rendszer nevelés teljesítmény tanítás pedagógia pedagógus általános iskola tanító

 

Nagy bulizene ez nálunk!

Igen, nekem a gyerekeim az ajándékok!

 

Szép adventi vasárnapot Mindenkinek!

Címkék: zene gyerek karácsony ajándék advent szinetár adventi készülődés bereczky

Télapó itt van...

 2010.12.05. 06:59

 

Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél. Fel

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?

Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

Hárs László: Télapó igéző

Karácsonykor hull a hó,
Hóban topog Télapó.
Nem látható, hallható,
Zajtalan jár Télapó.

Szakálla fagy, bajsza dér,
Az üstöke zúzmara.
Otthonunkba ő betér,
De nem marad ott soha. 

Ajándékot hagy nekem,
És elsuhan nesztelen.
Édes-kedves Télapó,
Ajándékot kapni jó.
 
Nemsokára itt a várva várt télapó! Nem árt, ha a várakozás idejét feloldjuk egy kis zenehallgatással és néhány télapós vers olvasgatásával. Vagy éppen színezzünk télapós színezőt:
 
Közben pedig ne felejtsük el meggyújtani a második gyertyát az adventi koszorún.
 
Mindenkinek szép télapóvárást kívánok!

Fel

Címkék: család gyerek szülő télapó színező adventi készülődés télapós versek télapós színező

Ha nincs időnk nagyobb ajándékot készíteni a nagyszülőknek, vagy nagyon távol élnek tőlünk, vagy egyszerűen csak szeretnénk képeslapot készíteni.

Hoztam néhány ötletet, ami talán segítségetekre lehet.

Mindenképpen azt tanácsolom, hogy egyszerűt válasszatok, mert ha nincs sikerélmény, akkor a sorozatgyártás még nehezebb lesz. Főleg ha többet (mondjuk 10-et) kellene készíteni, akkor vagy ne egyszerre csináljátok, vagy válasszatok többféle lehetőséget, hogy változatos legyen.

Nagyon jó lehet az is, ha az elején megbeszélitek, hogyan osztjátok meg a munkát. Anya vágdos, a kicsi rgaszt. Vagy valami hasonló.

A képeslap készítés is lehet az daventi készülődés egyik hagyománya, de csak akkor ér valamit, ha tényleg közösen, jó hangulatban készülnek az alkotások!

 Ezt inkább az egészen kicsiknek ajánlom. Aranyos tappancslenyomatból készül a képealap. Örök emlék lesz!

 

 

 

 

 

 

Egész picike képen, egy picike képesalap, vagy üdvözlőkártya.

Nem biztos, hogy a fenyőfás mintalyukasztóval készült, de ezeket a kis szerszámokat szívből ajánlom. Ugyan elsőre megvenni nem annyira olcsó, de évekig hasznos kis eszköz lesz a családban

Kb. így néz ki. Többféle forma és méret kapható, érdemes böngészni. Kratív boltokban és nagyobb papírboltokban beszerezhető.

 

 

 

 

 

Én már díszítettem úgy is késelepot, hogy heyles kis matricákat választottam hozzá. Mostmár ún. térbeli matricák is vannak, ezekkel még látványosabb lesz a munkánk. gyerekekkel nagyon ajánlatos megoldás. egyszerű, gyorsan halad és nagyon mutatós. (Volt már, hogy a Rossmannban vettem a térbeli matricát, ott is érdemes szétnézni)

A matricán kívül csak megfelelő színű kartonra van szükségünk és fehér filctollra.

Még egy ötlet a matricás díszítésre

 

 

 

 

 

 

Aki a természetes anyagokra esküszik, annak szívből ajánlom ezt a lehetőséget. Inkább nagyobbacska, iskolás gyerekkel készítém. Nagyon vigyázni kell arra, hogy a ragasztó ne follyon szét, mert különben nem lesz szép.

 

 

 

 

 

 Nekem nagyon tetszik ez a képeslap. Kis szülői segítséggel csodaszép lesz!

Ezt a képealapot is inkább nagyobbakkal készíteném. Az én mukahyelemen szokás, hogy apró sk ajándékkal lepjük meg egymást. azt hiszem idén én ilyet fogok készíteni, ha időm engedi.

Sajnos ehhez sablont nem találtam, de kevés kézügyességgel is könnyű sablon készíteni a rénszarvashoz. Egyszerű, de nagyszuerű ötlet!

 

 

 

 

Még egy rénszarvas, ez dekorgumiból van. Kicsit költségesebb, de mindenképp nagyon látványos és egyszerűen megvalósítható ötlet.

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül pedig, néhány felhasználható sablon:

Ez a mostani hétvége nagyon alkalmas arra, hogy elkészítsük a képeslapokat. A bevásárlás után még ugorjunk be egy kreatív boltba, ott biztosan mindent megkapunk és még szaladgálnunk sem kell!

Aki még nem kezdte el dekorláni a lakást, itt az ideje. Mi ma fogjuk elkezdeni kirakni a díszeinket. Ilyenkor még nem szoktam mindent kitenni, pl. a girlandokat a jövő hétre tartogatom. A cél az, hogy az utolsó gyertya meggyújtására pontázzon teljes díszében a lakás.

Jó munkát és szép hétvégét!

 

 

Ui. SAjnos van egy kis gigszer a nagyobb képek megjelenésénél. Mivel még csak most tanulom ezt az egézet, így hagyom, akinek van ötlete mit tegyek vele, kérem segítsen! Köszönöm!

 

 

Címkék: karácsony advent képeslap ajándékkészítés adventi készülődés képeslap készítés

Újabb színezők

 2010.12.03. 07:07

A nagy érdeklődésre való tekintettel, újabb színezőket hoztam.

Jó szórakozás!

 

 

 

Címkék: kreatív karácsony advent dekoráció színező karácsonyi dekoráció adventi készülődés

Ilyen iskolát szeretnék

 2010.11.30. 21:22

Nagyon vágyom arra, hogy egyszer valahol valaki rájöjjön, hogy bizony nem az íróasztal mögül kell kitalálni, hogy milyen a jó iskola. Még csak nem is biztos, hogy az "elit" iskolák pedagógusai a reprezentatív minta, hiszen az ő iskolájukban a családi hetterek, a szülői lehetőségek sokkal jobbak, mint mondjuk egy átlagos magyar iskolában. egy átlagos magyar iskolában minamellet, hogy a pedagógusok folyton azt hallják, hogy nincs pénz erre, arra, semmire, még a fáradt, sokszor megkeseredett szülőkkel is meg kell küzdeni. Hogyan lehetne változtatni? Mi az, amihez hozzá kellene nyúlni ahhoz, hogy változzék a helyzet?

Sokszor vívódik bennem ebben a kértésben az alternatív oktatásért rajongó és a hagyományokból is merítő pedagógus. azt hiszem a megoldás középúton van, valahol a régi és az új között.

Először is létrehoznék iskola-előkészítő osztályokat, amolyan nulladik évfolyamot az általános iskolákban. mire lenne ez jó? Egyrészt nem tenném kötelezővé, olyan szülők gyermekeinek ajánlanám, akik évvesztesek lennének egyébként. Ez az "osztály" tulajdonképpen egy óvodai csoportszobának berendezett teremben "lakna", de már "kötelező" foglalkozásokkal. Semmiképp ne arra gondoljatok, hogy írni, olvasni tanulnánk. Egyáltalán nem. (Viszont aki tudna pl. olvasni, az megkapná a lehetőséget arra, hogy bátran kibontakozhasson) Olyan személyiségfejlesztés folyna, ami az iskolérettséghez szükséges készségeket, képességeket helyezné előtérbe. Nagyon tetszene, ha már itt elkezdődne egyfajta szellemi szabadságra nevelés, ami nálam tulajdonképpen fantázia fejlesztés, problémamegoldókészség fejlesztés jelentene. Projektekben dolgoznánk, és a csudaszép csoportszobánk telis-tele lenne a gyermeke alkotásaival. Természetesen rugalmasan alakítanánk a foglakozásokat, semmiképp nem lenne csengőszó. viszont lenne reggeli és délutáni beszélgetőkör, délutáni csendes pihenő, de nem kötelező alvással.

Persze személyi feltélei is lennnének a dolognak, a két pedagógus mellé feltétlenül adnék egy asszisztenst is, aki 8-4-ig vagy 9-től 5-ig lenne a csoporttal.

A csoporttal fogallakozna még logopédus és fejlesztő pedagógus is szükség esetén.

Hogy mire lenne jó ez? Sajnos elsőben soszor azt tapsztaljuk, hgy a gyerekek kevéssé tanulják meg, hogy bizonyos ideig -10-15 percig -oda kell figyelni a pedagógusra. Sokan ha nincs kedvük, nem csinálják a feladatokat. Ezt sokszor elmondjukaz óvónéniknek, mert úgy érezzük, hogy egy nagycsoportosnak bizony már meg kell tanulni egy kicsit a kötelességeire is összpontosítani és háttérbe szoírtani az épp aktuális vágyait. Erről még hosszan tudnék írni, talán nem is egyértelmű amire gondolok. Másrészt az előkészítő csoportban olyan fejlesztés zajlana, ami nem valósulhat meg igazán az ovis vegyes csoprtokban -mifelénk kevés"tiszta" ovis csoport van.

Egyébként a hangulat lenne a lényeg. egy igazi ovi-suli átmenet, azoknak akik igényelnék, illetve egyes esetekben a nevelési tanácsadó vagy az óvónénik tanácsára.

Nem leszek népszerű, de megtartanám a szöveges értékelést, de egy kis változatással. A felmérők vagy egyéb munkák végére én most is írok a gyerekeknek egy-két szót. Miben voltál szuper és még mit kell gyakorolnod. Ide lehet mosolykát, szivecskét rajzolni, sőt szoktam sírós fejecskét, ha úgy alakul. Negyedikeseim vannak, ez a gyereknek szól elsősorban, de a szülő is látja otthon, hogy esetleg mit kell még gyakroloni, vagy éppen miért kapott dicséretet tőlem.

Ez persze rendgeteg munka és ennyi ideje nagyon keveseknek van. Viszont téynleg jól kiegészíti a jegyeket, százalékokat.

Azért nem volt elég jó a sok iskola által használt szöveges értékelés, mert egyrészt a szülők nem érezték a súlyát, sokszor nem értették vagy nem akarták érteni. Másrészt pedig sablon szövegek voltak, amikből dolgoztunk sokan, és ez nem lehetett mindenkire igaz vagy elég árnyalt ahhoz, hogy jól elmondja mit kell tudni a gyerekről. Sok esetben ez a fajta szöveges értékelés inkább konfliktus forrás volt szülő-gyerek között, mint egymás segítésének a mankója, lehetősége.

Tehát szerintem legyen százalék vagy jegyek (esetleg kibővítve)  és mellé egyéni értékelés szöveggel. Tudom. tudom rengeteg meló, de megéri szerintem.

Én a csengőt elfelejteném. Ugyan az óraszámok, és egyéb dolgok miatt elég nehéz rugalmasan tartani az órákat. Viszotn a tanárra bíznám, hogy adott helyzetben 45 vagy 90 perces órát tart. Nagyobb hangsúlyt helyzték a tantárgyak átjárhatóságára a tananyag elrendezésénél is odafiygelnék, hogy szinte projekt módszerrel dolgozzunk. Ami mondjuk alsóban környezet órán előjön, kerüljön elő olvasás, matek vagy éppen rajz, technika órán.

A reggeli beszélgetőkörkre legalább fél órát adnék reggelenként, és minden osztályban kialakítanék -felsőben is, beszéklgető sarkokat.

Az alsós osztálytermeket nem tévével és projektorral szerelném fel, hanem könyvekkel, lexikonokkal és normális, esztétikus  berendezéssel. Ha lehet számítógéppel és internethozzáféréssel. Sajnos a mi termünkben pl. még az én gyerekkoromból való bútorok vannak. az egyik polcunkat a falon a mindenes bácsink egy öltözőszekrény ajtajából eszkábálta -siralmas és nevetséges.

A szülőket sokkal jobban megmozgatnám. Több családi programot szerveznék, ami az iska délutáni életében zajlana. Lehet morgni, hogy megint jönni kell, de ez a gyerek érdeke. A peadagógusok többsége soha nem terhelné a szülőket olyan dolgokkal, aminek nics értelme.

A tananyagot átrendezném, átgondolnám. Történelemből pl. ne tanítsük többször ugyan azt. egyszer tanítsuk, de abban el tudjon mélyülni a gyerek, keltse fel az érdeklődését. egy történelmi kornak ismerje meg még ugyan abban az időszakban a művészetét, gazdaságát stb...

Alsóban is átgondolnám mi az amit nem kellen tanítani és mi az amire nagyobb gondot kell fordítani. Pl. tudomásul kell venni, hogy a gyerekek többsége otthon nem olvas. Értő olvasás csak azzal a csupán iskolai olvasással, otthoni motiváció nélkül nagyon nehéz.  Nem azért rossz a gyerekek értő olvasása, mert az iskolában tanítjuk meg őket olvasni. Vezetni sem fogok tudni, ha csak levizsgázok belőle, de azután sosem vezetek.

Sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznék arra, hogy a gyerekek egyénileg vagy csoportosan felkészüljenek valamiből, előadást tartsanak, egymásnak tanítsanak.

A kooperatív technikák alkalmazásához megteremteném a feltételeket. Egyrészt a sokszorosításo problémákat megoldanám. Másrészt az alapeszközöket (pl. kopéláda) minden pőedagógusnak megadnám, hogy ne a gyártás legyen a fő program esténként.

Mivel azt vettem észre, hogy nagyon fejlesztő, ha a gyereke nem egy könyvből, hanem akár 4-5-ből összevágva dolgoznak, az alapkönyv mellé, különböző szakemberek által kidolgozott feldatlapokat biztoiítanék. (vagy ismét fénymásolási lehetőséget). Ez miért jó? Mert egy könyv írója korlátozott  kérdéskultúrával rendelkezik - nem leszólásként mondom, tényként. Más szerzők, ugyan azt másként fogalmazzák meg, ami egyrészt fejlszti a szövegértést, másrészt a gondolkodái képességet is.

A mindenkit a saját képességeihez mérten fejleszteni nem csak egy mondat lenne, hanem valóság, a differenciált munka napi gyakorlat lenne minden iskolában. De azzal nem értek, hogy teljesen mást tanuljanak a gyerekek. A szakemberek közös munkája kell (fejlesztés, korrepetálás), hogy legyen, hogy a gyerek egy bizonyos szinten megtanulja amit kell. Viszont nem hiszem, hogy az értékelésnél vagy felmérőnél nagyon el kellene szakítani a többiektől. Tudja, hogy önmagához mérten ennyit fejlődött és ez a osztályban ennyit ér, és ide kellene eljutni. A fejlődés lenne a lényeg és a motiváció.

Rossz szó, de kötelezővé tenném a pedagógusnak a hospitálást akár más iskolákban is. Én szívesen megyek el máshová órát nézni, igaz ha hozzám jönnek, akkor roppant ideges vagyok.Nagyon jó kis ötleteket leht "lopkodni". Meghatározott időnként esetmegbeszéléseket tartanék pl havonta ebéd után. Ebbe a módszerek megbeszélése és az egyes problémák megbeszélése vagy akár csak az iskola életének megtárgyalása is belefélrne.

Ezekre az utóbbi ötleteimre azt mondja az egyik kolléganőm, hogy senki nem menne bele, mert már a századik bőrt akarják lehúzni rólunk. Fejlesszünk, neveljünk, tanítsunk úgy, hogy se megbecsülve nem vagyunk, se a lehetőségek nincsenek megteremtve hozzá.

Sok ötletem van még, ezek csak amik éppen eszembe jutottak.  Ha egyszer valaki kiváncsi lenne még rá, szívesen elmondanám, napokig tudnék róla beszélni.

Olyan iskolát szeretnék, ahol a gyerekek, szülők és a pedagógusok is egymásért  vannak. ha nehéz is a helyzet, összefogással szeretettelsok mindent meg lehetne oldani. Úgy kellne lenni, hogy az iskola-pedagógus és a szülő egymás mellett álló partnerek és nem ellenségek legyenek. Ez lenne a legfontosabb és legalapvetőbb változás amit szeretnék

 

 

 

Címkék: család tanulás szülő gyereknevelés iskola nevelés pedagógia pedagógus általános iskola tanító alternatív pedagógia kooperatív differenciálás

Elérkezett Advent első vasárnapja.

Az én Nagylányom már alig várja, hogy mikor mi fog következni, mert bizony állandó forgatókönyvünk van az ünnepekre. Előrebocsátanám, hogy mi nem vagyunk vallásosak. Ugyan megism,erkedünk a bibliai történettel is, de számunkra a családunk öszetartozásánk ünnepe, igazán a szeretet ünnepe a karácsony. Bár nem vagyok meggyőződve arról, amit sokan állítanak, hogy az ajándék nem lényeges. Szerintem a fa alatti meglepetések is ugyan úgy a hagyomány részét képezik, mint bármi más. Elég gáz ugyan, hogy anyagilag meglehetősen megrogyasztják a családokat. Perszte túlzásokba nem kell esni, már csak azért sem, mert a gyerekek a kevsebb, de igazán kívánt ajándéknak tudnak a legjobban örölni, de ajándék igenis kell. (Én is, én..)

Szóval, részemről a ráhangolódás már a nyaralás után megkezdődik. Lehet, csöppet betegsnek tűnik, a fréjem is kicsit kivan tőlem, de az is biztos, hogy neki van a legkevsebb gondja a karácsonyra. Igazából persze ekkor még csak tervezgetek, semmi komoly nem történik.

Az ajándékvásárlást igyekszem már szeptember végén, október elején elkezdeni. Előnye, hogy mivel hónapokra elosztom a költségeket, nem terheli meg egyszerre az amúgy is lapos pénztárcámat. A hátránya is ugyan ez: vásárolok, jól eldugdosom, és ugyan mindenféle listákat írok, de csak amikor csomizom a sok mindent jövök rá, hogy úristen mennyi mindent vettem . Na ilyenkor nem esem kétségbe, mert mindkét gyerkőc januári születésű, teszek félre a szülinapra valamit.

Aztán az első közös megbeszélés az otthonunk színeiről, ami persze mindig ugyan olyan marad, de olyan jó megnézegetni a szép ünnepi újságokat (évekre visszamenőleg :)).

Advent első vasárnapja előtt már igazán Zsizseg a Nagylány. Mikor vesszük az adventi koszorút (szégyen, de nem mi csináljuk. Én se lehetek tökéletes. vagy mégis?) Lesz e adventi naptár? Mikor jön a Mikulás? Na és mikor vesszük a karácsonyfát?

Aztán tegnap ebben a lucskos havas időben, amit egyébként nagyon élveztek a Lányok, elbattyogtunk megvenni a koszorút. Komoly szakértő szemmel vizslattuk a virágbolt kirakata előtt a koszorúkat és mikor döntöttünk, Nagylány -hogolyó kézből eldug egy doboz mögé a virágbolt előtt- büszkén vette kézbe a már sajátnak tekintett szépséget. Itthon pedig már a nappali kis asztalán virít a koszorúnk és alig várja, hogy meggyújtsuk rajta az első gyertyát.

De nem csak úgy geyszerűen gyertyát gyújtunk ám. Bulizunk. Sütit nem sütünk ilyenkor még (bár tetszik a szokás, hogy minden vasárnap süti, kávé kakaó, de a vonalai..óh), hanem az egyik karácsonyi cd-et betsszük és táncolunk. Fél órás kb ez a kis szerteartás, de minden héten megismételjük. gyertya meggyújt, zene és tánc ezerrel. nagyon jókat multaunk ám!

 

Aztán elsején megkapják majd a lányok az adventi naptárt is, bár ennek nem vagyok nagy rajongója. Tavaly a a nagynak készítettem én 4gyet, ami meg is van, de a kicsi oly kicsi még, hogy nem tudom mivel tömnék ki neki. Így marad az olcsó bolti változat idén.

Aztán mikulás környékén az egyik hétvégén elkészül a mézeskalácsunk. Álatlában szombaton sütjük, mert vasárnap ugye más a program. Erre is jól rákészülünk, kötényt kötünk, gyúrunk, nyújtunk. Aztán mikor az első adag kisűlt, ásót kapát eldobunk (nyujtót, gyúrót, kiszúrót) és egy-egy pohár tejecskével jól belakmározunk a friss mézeskaláccsal.

Jaj, hát a díszítést el is felejtettem! nagy karácsonyi csentres gyűjtők vagyunk. Évek óta  gyarapítjuk karácsonyi giccs gyűjteményünket és minden évben advent második vasárnapja körül körberakjuk velük a laksáunkat. Meg veszünk is néhány  "szépséget" . Tényleg nem vagyok oda semmilyen szobrocskáért, meg csentresért, de a akrácsonyba igenis nagyon belefér egy kis giccsparádé. Én nagyon élvezem. A girlandjaink is kikerülnek ilyenkor lassan, meg az ajtódísz is. (Olcsó fajta, mert egyszer lelopták az ajtónkról)

Nagyon fontos része a mi ünnepünk a zene, a vers, a mese. Ilyenkor karácsonyi könyveket lapozgatunk, tevezgetünk, álmodozunk, huszonötször üzenünk a Jézuskának ki mit szeretne.

Karácsony előtti hétvégén már teljes díszben a lakás a sütemények nagy része már kész, vagy meg is ettük.

Szent este előtti napon veszik meg Apával karácsonyfát (igen, nem a Jézuska hozza). Oda én nem szoktam menni, ez amolyan Apa-Lánya feladat. Olyan cukik, mikor hazajönnek és ecsetelik, hogy miért is az a fát választották.

A szenteste hagyományai azért mindenhol kialakulnak. Én egyre figyelek csupán, hogy ne kapkodjak, és ne legyek idegse semmiért, mert akkor oda az egész hangulat. Persze nem lesz így nálunk minden tipp-topp, meg teljesen csilli-villi, de a fa állni fog, kaja lesz, és ott vagyunk egymásnak mi négyen. Ez a

legfontosabb!

Na és az én adventi ajándékom:

 

 

 

Címkék: család gyerek szülő gyereknevelés karácsony ajándék advent dekoráció jézuska adventi koszorú karácsonyi dekoráció adventi készülődés karácsonyfa dísz

Be kell valljam, hogy itthonra vásárolni szoktuk az asztaldíszt és koszorút is.

Az iskolába viszont mindig együtt készítjük a gyerekekkel.

Hogy miért alakult így, fogalmam sincs, nálunk a koszorú kiválasztása, és megvásárlása a szertartás, mert az minden évben közösen csináljuk. Minden évben megbeszéljük, hogy milyen színekben "utazunk" majd és ezekhez a színekhez választjuk a koszorút és a konyhai asztalra az asztaldíszt is.

Aki mégis maga, a gyerkőccel csinálná az adventi koszorút, annak csak néhány jótanács:

Ha már belevágunk és gyakran csinálunk ilyesmit, feltétlenül szerezzünk be ragasztópisztolyt. Igazán sok bosszúságtól megkímél majd a használata.

Kreatív boltokban szép kis díszeket kaphazunk a koszorúra, sőt jobb virágboltok is fel vannak szerezve ilyesmivel.

Ha kérhetem a gyorsmasnit hanyagoljuk. Elég igénytelen. Rendes szalagból készítsünk masnit, dróttal körbekötve, amit beleszúrhatunk a koszorú alapba.

Ne csak  a hagyományos koszorúkra gondoljunk. Pillecukorból például nagyon szépet lehet csinálni és karácsonyfadísznek is csodás. (Lidl-ben jó áron kapható)

Néhány kép kedvcsinálónak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És egy kis történelem az adventi koszorúhoz, hogy miközben készül, beszélgethessünk is róla:

Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Egy óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá, utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára.

A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya. Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni.

Ez a szokás idővel annyiban módosult, hogy a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. Az adventi koszorú mai is az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik.

Címkék: család szülő gyereknevelés karácsony advent adventi koszorú karácsonyi dekoráció

Igazán jó móka a mézessütés. Nálunk már hagyományos adventi szertartás lett. A díszítés sajnos nem az errőségünk, de már azzal is meg-meg próbálkozunk. Idén talán kipróbálom azokat kis írókás Dr Oetker ceruzaféléket, hátha lesz egy kis sikerélményünk is.

A szertartásunk a sütés utáni várakozással és a tejecskével való kóstolással ér véget. Sajna karácsonykor már senki nem kér a mézesből, mert addigra degeszre esszük magunkat. Viszont idén húsvétkor hasznosítottam a maradékon. Apróra tördeltem és fincsi vaníliapudingot öntöttem rá. Imádtuk!

Na és persze a recept. Annyi féle van, hogy csak na, én is rengeteget kipróbáltam már. Tvaly ráakadtam az igazira, ezt szeretném most megosztani veletek.

2009-ben olvastam ezt a receptet, talán a Nők Lapjában. Az eredeti rcept lajos Mari nevéhez fűződik, de nééhány ponton átalakítottam, sajnos csak a már szájízemre variált recept van meg, az eredeti nincs. Viszont többször is sütöttük ezt tavaly, garantáltan isteni!

 

Hozzávalók:

100 g. margarin

120 g. cukor

250 g. méz

1 citrom

500 g. liszt

2 tasak sütőpor

fél csomag mézekalács fűszer (ne ragadtassuk el magunkat, bőven elég ennyi)

2 tojás

 

Elkészítés:

1. A vajat, a cukrot, a mézet mérsékelt tűzön folyamatosan kevergetve addig forrósítjuk, amíg el nem olvad.

Az edényt hideg vízbe állítjuk, a mézes keveréket kihűtjük.

2. Közben a citromot belereszeljük egy tálba, hozzá jön a liszt, a sütőpor, a fűszerek.Összekeverjük.

3. A kihült mézes masszához hozzáadjuk a tojást és jól összedolgozzuk. A fűszerekhez öntjük a keveréket, és fakanállal összekavarjuk.

4. A meglehetősen ragcsos masszát meglisztezett munkalapra szedjük, összegyúrjuk, cipót formázunk belőle és egy éjszakára hűtőbe tesszük.

5. 2-3 tepsit kibélelünk sütőpapírral.

A tésztát meglisztezett munkalapon 2-3 mm vékonyra nyújtjuk, kenőkéssel aláányúlunk, fellazítjuk.

Szaggassuk ki amilyenre szeretnénk, majd rakjuk tepsibe, de ne túl közel egymáshoz, mert kicsit megnőnek.

A "szabáshulladékot" összegyúrjuk, lehűtjük és újra kinyújtjuk, majd szaggatjuk.

6. 200fokos sütőben mindössze 7-8 percig sütjük.

A tepsiben hagyjuk langyosra hűlni, majd rácsra téve egészen kihülni.

Tényleg nagyon finom és puha. Azért fémdobozban tároljuk, biztos, ami biztos. ha díszítjük is, akkor a rétegek közé érdmes zsírpapírt vagy selyempapírt tenni.

 

 

 

 

 

 

 

Íme néhány mézescsoda! Csak úgy kedvcsilánónak.

 

 

 

 

 

 

Ui: A tészta előkészítésében is hagyjuk had segítsenek a gyerekek. Kicsit lassabban, több kosszal jár, de nagyon jó móka a közös tésztagyúrás. A nagyokat pedig engedjük kevergetni,persze óvatosan és felügyelet mellett.

Ja és még valami. Akinek még nincs készlete a kiszúrókból, az a Kikában, piacokon, vagy vásárokban bögésszen. Érdemes gyűjteni ezeket, mert akár gyúrmázáshoz is nagyszerű szolgálatot tesznek az év más időszakaiban.

Jó munkát és nagyon boldog, örömteli készülődést!

Címkék: család gyerek karácsony süti mézeskalács mézeskalács sütés adventi készülődés

Munkaköri ártalom, hogy folyamatosan figyelem, milyen újfajta, lehetőleg nagyon egyszerű technikákkal lehet közösen a gyerekekkel karácsonyfa díszeket készíteni.

Az iskolában kizárólag sk. díszek kerülnek a fára, ha lehet természetes anyagokból.

Otthon inkább a lakást dekorlárljuk közösen, bár Nagylány már pont akkora, hogy szép díszeket tud csinálni a mi óriási karácsonyfánkra.

Az egyes számú ötlet, amit egyszerűen fantasztikusnak tartok a popcorn-ból készült díszek. Mi így csináljuk:

Popcorn-t pattogtatunk, szükségünk van még jól hajlítható drótra (barkácsboltban érdemes a gyakran kézműveskedőknek egy nagyobb csomit venni, mert évekig nincs rá gond és sok mindenre jó-csak legyen amivel levágod!), és szép piros szalagra, vagy piros rafiára.

Az eredeti leírás szerint szükség van tűre is, de én úgy emlékszem, hogy a drót simán átmegy a kukoricán. Fűzzünk fel egy kb 10-15 cm-es drótra kukoricákat. (elsőre próbáljuk ki, mi mekkorákat szeretnénk, a szerint vágjuk le a drótdarabokat. Figyeljünk, hogy akkora legyen, hogy még össze is tudjuk csvarni). Jó sűrűn rakjuk, ne csúszkáljon a popcorn rajta. Ha teliraktuk, alakítsunk kört belőle és tekerjük össze a két drótvéget. A legszebb, ha szivecskét formálunk belőle és a felső részhez akasztónak és dísznek egy szép kis masnit rakunk a szalagból vagy a piros rafiából. Ha csak ezzel és gömbökkel díszítjük a fánkat már gyönyörű. Csak ki tudja meddig tart? (Másik megoldás, hogy cérnára fűzünk és girlandként tekerjük fel a fa köré majd. Inkább több rövidebb darabot készítsünk, hogy ne gubancolódjon össze.

Íme egy kép a kukorica-díszről:

 

 

 

Ez az ötlet méltán kiegészítheti a kukoricás díszeket. egyszerűen vágjuk fel narncsot, citromot karikákra, tegyük egy sütőpapírra és aztán a radiátorra. Néhány nap alatt megszárad. Tűvel átszúrva és rafiaszállal átkötve csodás dísz vagy lakásdekoráció.

 

 

 

 

 

 

Talán karácsonyfára is jó, ha fahéj-rudakat összekötözünk és szépen a fára aggatjuk. Az illat is csodás, iagzi karácsonyi lesz.

 

 

 

 

 

Valamelyik régi Praktikában olvastam, hogy méhviaszból nagyon klassz díszeket vagy girlandokat lehet készíteni. Sajnos nekem az iskolában már nem fért bele a költségvetésbe, hátha valaki megcsinálja. A méhviasz lapokból kicsi sütikiszúrókkal formákat nyomunk ki. Kettőt összefogunk, közéjük tesszük a rafiaszálat. A titok az, hogy az összefogott méhviaszlapokat -középen a rafiával - kicsit melengetni kell a két tenyerünk között, ettől fog össszeragadni. Persze egymástől egyforma távolságra rakunk még  csillagot, kört, vagy amit szeretnénk.

Elsősökkel csináltam iyen díszt, méghozzá filc anyagból. Kisebbekkel a szív vagy kör forma az igazán nyerő, azzal könnyebben boldogulnak.

A legegyszerűbb, ha pelenka-öltéssel körbeöltjük -valamilyen elütő színű fonalat használjunk - és egy kis rést hagyva vattával megtömjük a kis díszünket, majd befejezzük a varrást. Szép keskeny szalaggal jól kiegészítheti a kukoricadíszeket (Mi így csináltuk)

 

Érdemes rákeresni arra is, hogyan lehet esetleg csuhébabát készíteni.

Elég jó áron lehet szalmadíszeket venni, ugyan nem mi készítettük, de talán ez megbocsátható.

 

 

 

 

És végül, de nem utolsó sorban, itt az örök, a megunhatatlan mézekalács dísz.

Legközelebb hozom a tuti receptemet, amit évek óta sütünk.

Címkék: kreatív gyereknevelés karácsony gyermekek dekoráció karácsonyi dekoráció adventi készülődés karácsonyfa dísz

Könyveket a fa alá!

 2010.11.21. 08:12

Igazából akcióra való felhívás is lehetne ez a maondat, hiszen mondják, hogy nagyon keveset olvasnak a mai gyerekek, és a szövegértésük is pocsék. Azért remélem -ha lehet ilyet mondani -újra divatba jött az olvasás, hiszen jobbnál jobb könyvek (és sajnos annál több szemét) kerül a piacra. Főleg így ünnepek közeledtével.

Nálunk szokásban van, hogy könyv mindig van a fa alatt. Még a férjem is szokott könyvet kapni, pedig ő igazán nem egy könyvmoly. Én viszon imádok olvasni, és egyszerűen rajongok már a konyveknek csak az illatért is, ezért a családom tudja, hogy a legnagyobb öröm számomra, ha könyvet kapot. Egyetlen bibi van csak, hogy  améregdrága könyvhalmot, szinte felfalom és újév első napjára el is fogysztom.

A Lányok is kapnak könyvet minden karácsonyra természetesen. Édesapám is nagy rajongója a könyveknek és az ő jóvoltából könyvtárnyi gyűjteményük van a lányoknak is.

A Kicsi most lesz kétéves és eljutottunk oda, hogy Boribon az esti mese, ami szerintem nagyon jó. Igaz, ő a leporellókat simán átugrotta, egyáltalán nem érdekelte csak rágni, meg nézegetni. Olvasni nem lehetett neki soha a keménytáblás leporellókat.

Tegnap a nálunk már hagyomásnyos vásárban jártunk és nagy meglepetésemre a Szalay könyvkiadó szép kis bodegát állított fel, és ott árulják igazán kedvező áron a könyveiket. Most ebből szeretnék egy kis ízelítőt adni.

Ezek a könyvek ingább lapozgatók, kreatívkodók, nem nagy lélegzetvételű könyvek. Nagyon szép kivitelűek és az áruk, na az igazán baratságos. Webáruházuk is van, ott is nagyon mérsékeltek az árak.

Lányos anyuka vagyok, de igyekeztem a fiúknak is kedvezni egy kicsit. Ezt a könyvet kézbe ugyan nem vettem, de ha fiam lenne, és érdekelnék a dinók, biztos nem haygnám ki.

 

 

 

 

 

A másik dinós könyv, amit a fiús anyukák figyelmébe ajánlok. Bár lehet, hogy vannak kislányok is, akik rajonganak a dinókért, őket sem szeretném megbántani.

 

 

 

Fiúknak, lányoknak egyaránt hasznos kis könyv. Bár én a Mi micsoda sorozatért rajongok. Nem árt egy harmadikos negyedikes gyereknek, ha ilyesmiket is lapozgat. Ráadásul több negyedikes környezetkönyvben tanyanyag a csillagászat.

 

 

 

 

Nekünk ebből a sorozatból a Madarak kis könyve van meg, és igazán szép kivitelű, kis könyvecske. nagyon nagyon szépen van megcsinálva, igazán élmény lapozgatni.

 

 

 

Érdemes egy-egy emberi testről szóló könyvet tartani otthon, már nagycsoportos, sőt középesős kortól. Ha kérdése van a gyereknek, közösen nézzünk utána a válasznak.

 

 

 

Nem lapoztam bele még, de a címe igazán felkeltette az érdeklődésemet. Lehet Apa hamarabb kiolvassa?

 

 

 

 

 

Ezt sem ismerem, de a történelem iránt érdeklődő gyerekeknek nagyon hasznos olvasmány lehet.

 

 

 

 

Igazi rózsaszín könyv csajoknak. nagyon szépen van megcsinálni, élvezet lapozgatni, nézegetni. Nálunk biztos, hogy a fa alatt lesz!

 

 

 

 

A jól tudom -ha nem akkor bocsi -ez egy jó nagy alakú könyv és ezt is élmény nézegetni.

 

 

 

 

Ez is az Élet a kertben sorozathoz tartozik. nagyon szép kis könyvecske. Ráadásul kis hasznos tudnivalókkal.

 

 

 

 

A Szalay könyvkiadónál pár száz forintért sok kreatív könyvecske van. Én ezt hoztam, de ezen kívül rengeteget találhattok, mindenféle témában.

 

 

 

 

Ez a mandalás is nagyon tetszik nekem. Színező jellegű kivitel, alacsony ár. tudopm, lehet nyomtatni is, de a Télapó akár ilyet is hozhat.

 

 

 

Rengeteg könyvet találhattok még a honlapjukon, én ennyit hoztam most.

Ez a könyajánlómnak csak első fejezete, nemsokára hozom a többit is, hogy legyen miből válogatnotok.

Egy jótanács a könyvválasztáshoz. A jobban olvasó gyerkőknek is érdmemes képesebb, lapozósabb könyvet venni. kevés kisiskolás van, aki a fa alatt nekiesik a Harry Potternek. Ne is vegyük el a kedvét. A következő alkalommal olyanokat hozok, amiket mi már kipróbáltunk a nagylánnyal. kisebb történeteket, olvásmányos regényeket.

Ne feledjétek, hogy ideje elkezdeni a vásárolgatást, ne hagyjatok az utolsó pillanatra semmit!

 

Címkék: olvasás könyv család gyerek gyereknevelés karácsony ajándék könyvmoly adventi készülődés szalay könyvkiadó olcsó könyvek

Csigabiga kór - konklúzió

 2010.11.19. 21:19

Úgy tűnik ilyen hajnali bagoly vagyok. Összességében és viszanylogason a napok legnyugottabb része a kora reggel vagy a késő késő, így alig jutok máskor a gép elé, de gondolom ezzel más is ígyen :) van. - De láttam estére írja, hogy a bejegyzés elékszült. Este kezdtem, de kora reggel van, amikor befejeztem.

 

A nyár végén írtam, hogy Drága nagylányom és számosan a tanítványim közül, egy bizonyos csiga-biga kórban szenvednek, mely azon túl, hogy rettentő idegesítő, ráadásul még meg is keseríti a napjainkat.

Szeretnék egy kicsit először, most tanítóként beszélni erről a problémáról, hiszen szüllőként kevés belálátásunk van sajnos az iskolai életbe, de annál nagyobb az aggodalom, hogy mi is lesz a mi kis Csigabigánkkal.

A suliban elsőben hamar kiderül, hogy kik a Csiguszok. Mindig kicsit le van maradva, nógatni kell őket, hogy haladjunk már. Anyuka és Apuka egyaránt mesélik, hogy sajnos otthon is ez a helyzet. Mivel az idővel még az elsős hadilábon áll, ezért neki nagyon nehéz még időt megadni, hogy mennyi idő alatt készüljön el, ezért állandó nogatást és figyelmet igényel az iskolában is.

Sokszor öltözésnél, vetkőzésnél, próbálunk kisebb versenyt csinálni, perzse nincs bünti az utsóknak, de azért a gyerkőcök tudnak viszonyítnai, hogy bizony bele kéne húzni. ha mewg sikerül a középmezőnyben végezni, az már a Drágának sikerélmény, erre persze jól ráerősítünk.

Ha bármilyen önálló feldat van, elsőben - többnyire másodikban is, mi a kolléganőmmel több időt adunk ezeknek a gyerkeknek, hogy ne a lassúságuk miatt kerüljenek hátrányba. Persze a szülőkkel közben próbáljuk oldani a problémát. Ez utóbbi dolog sajnos nem minden iskolában létezik, ez már igazán tanítófüggő. Viszont negyedikben már semmiképp nem adunk vissza felmérőt, önállő feladatot (na jó, vannak különlegese esetek..)

Azért nem örülünk, ha egy gyereket folyton nógatni kell, de ha már így alakul a hyelzet, igyekszünk segíteni, de itt is igaz, hogy csak a szülő-tanító-gyerek közös munkája segíthet a helyzeten.

 

Szülőként sajnos azt tapasztalom, hogy a Nagylány iskolájában nagyon kevéséé tolerálják a csigabigaságot, de az én Cicmicemnek ez nem baj, motiválja, hogy jobb és jobb legyen -még ha ez miatt rosszabb jegy is csúszik be (mert ugye már osztályozás van, csak választható a szöveges értékelés-ez is megért néhány szót, egy másik bejegyzésben).

Sokat-sokat fejlődött a lassúság-gyorsaság terén. Hogy miért is? Nem kell már időt megadni, nem kell feltétlenül ott ülni mellette, az egyetlen hátráltató tényaző a Kishugi, aki nyaggatja, hogy menjen játszani. Csak egy sejtésem van, hogy mitől alakulhatott ez így. Egyrészt az történt, hogy a délutánok igen zsúfoltak lettek, mert a kisasszony elkezdett zenét tanulni, ami heti négyszeri elfoglaltság. nagyon szép és fontos dolog ez, de őszintén szólva meglettünk volna nélküle, ha a Drága nem szerette volna feltétlenül. Ezért "üzletet kötöttünk": mehet, ha annyira szeretne, de a tanulás rovására nem mehet. Abban a pillanatban -hm,hm-, hogy  rosszabbul megy a tanulás, vagy nagyon fáradtak látjuk, akkor vége a zene-bonának. Slussz-passz.

Van olyan nap a héten, hogy minden lecót itthon kell megcsinálni, és kérem megy, mint a karikacsapás.

Konklúzió:- Kérjünk segítséget a pedagógustól, hogy milyen straégiát dolgozzunk ki. (Nagyon jó, ez a ha a meséig nem készülsz el rendesen a munkáddal, akkor sajnos a mese alatt is dolgoznod kell, és nem fogok tudni nézni).

- Figyeljünk rá, segítsük ahogy csak tudjuk. Az nagy segítség, ha kiészítjük a dolgait, és a keze alá dolgozunk pl. ha kész van, akkor eltesszük ezt vagy azt a könyvet

-Ne csak a tanulásban várjuk el a tempót, de öltözésnél, vagy fürdésnél se hagyjuk álmodozni.

-Na és persze reménykedjünk, hogy a mi munkánk is meghozzaa gyümölcsét.

Az ajándékom a kis kis Csiguszoknak:

Nyomtassátok és színezzetek!

 

 

 

Jó hétvégét!

 

 

 

 

Címkék: család gyerek szülő gyereknevelés gyermekek pedagógus általános iskola tanító

Mert kell egy hely...

 2010.11.19. 07:06

És miért ne lehetne ez az?

Ahol elmondhatod, ahol megbeszélhetjük.

Mostmár néhányan olvassátok rendszeresen a blogomat, és nagyon-nagyon örülök ennek. Köszönöm, hogy rendszeresen visszalátoggattok.

Nagyon jó volna, ha megírnátok, milyen téma érdekelne benneteket. Nekem annyi, de annyi ötletem van, mégis szeretném, ha arról is lenne szó, ami titeket igazán érdekel.

Várom ötleteiteket, javaslataitokat!

Mert kell egy hely...

Címkék: szülő gyereknevelés nevelés beszégetés

Télapó, Jézuska - a valóság

 2010.11.17. 07:40

Megbeszéltük. Persze nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én terveztem.

Nagy tanulsága is van a beszélgetésünknek és igazából ezt szeretném veletek megosztani.

Nálunk az este minden egy nagy beszélgetéssel zárul, a Nagylány aprócska kopra óta. Ki nem hagynánk egyetlen estét sem, ez amolyan szertartás féle, amihez ragszkodunk (A msáik esti szertartás, hogy elbújik a takaró alá, és meg kell keresni. Hogy mi olyan poéntos ebben, nem értjük, de Lánygyermek nagyon szereti ezt a kis a játékot)

Szóüval ezt a nagy beszélgetést is estére időzítettem. Csacsogtunk, csacsogtunk, egyszer csak megkrédeztem tőle:

- Kicsim, emlékszel, amit a Jézuskáről kérdeztél?

- Nem mire -felete. Nem tudtam, hogy azért nem emlékszik, mert kiváncsi én mire emlékszem vagy tényleg. Hát igen, ilyen firkásak a gyerekek.

- Tudod, hogy ki csenget.

- Ja, igen. Na és ki?

-Te mit gondolsz?

-Azt anya, hogy te csöngetsz, mert soha nem vagy itt, mikro csöngetés van -mármint  a szobájában, amikor jön a Jézuska.

- Nézd, én nem fofgok neked hazudni, -kezdtem el, nagy levegőt véve- de nem szeretném, ha a játékot elrontanánk. Sose csapnálak be téged, és szeretné, ha elmondanád mire vagy kiváncsi.

- Szóval a Jézuska hozza a fa alá az ajándékot, és ti csöngettek?

-Te mit gondolsz?

- Anya, én hiszek a Jézuskában!

-Hiszel?

-Igen, hiszek. Csak szerintem nem a Jézuska csönget, hanem ti. Ugye így van?

- Így. Tényleg hiszel a Jézuskában?

-Igen anya, hiszek.

És innen nem volt értelme tovább beszélgetni erről. Materialista énemen megint felülkeredett a mesét, izgalommal teli karácsonyokat szereteő másik.  Nem magyaráztam tövább, nem volt többre kiváncsi, még akkor sem, ha pontosan tudta, tudja az igazságot. Megföleltem, megpusziltam és másról beszélgettünk.

És, hogy mi a tanulság?

Egyszer valahol olvastam, talán azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenni akkor, ha a gyerek mondjuk a szexről kérdez. Az volt a jótanács, hogy ne a méhecskékről kezdjünk beszélni, de ne is csapjunk a lecsóba túlságos. A legjobb, amit tehetünk, hogy megkérdezzük, a gyerek pontosan mire is kiváncsi.  Ha elmondta mit szeretne tudni, akár időt is kérhetünk, hogy ezt végig kell gondolnunk, mert olyan egyszerű a válasz a kérdésére. Gondoljuk végig, mi az amit elmondunk majd, de gondoljunk tovább egy kicsit, mert több időt nem érdemes kérni.

Üljünk le a gyerekkel, mondjuk el, hogy végiggondoltuk, beszélgessünk. Ne használjunk nagyon tudományos szavakat, egyszerűen, egyszerre nagyon keveset mondjunk. ha még kérdez, kénytelenek vagyunk válaszolni, de mindig csak nagyon kevset mondjunk. ha nem kérdez többet, akkor annyiban maradjunk, ha újra előjön a dolog, megint válaszolunk.

Igazából szerintem arról van szó, hogy a gyerekeknek bizonyos témákban csak annyit mondjunk, ami épp kilégíteni az akkori kiváncsisásgát, semivel sem többet. Nagyon fontos, hogy biztosítsuk arról, hogyha további kérédsei vannak, forduljon bizalommal hozzánk, mert nagyon szívesen beszélgetünk vele bármiről.

Tapasztalatom szerint ez a fokozatosság nekünk szülőknek is nagyon jó ám. Felkészít a nagyobb, komolyabb beszélgetésekre.

Ha nem felejtem el, hogyan zajlott nálunk az első felvilágosítás. Persze, hogy akkoriban, mikor a Kicsilányt vártuk.

Jól elkaranyarodtam a télapótól, de de biztos vagyok benne, hogy az én gyermekem lelkében ugyan olyan fontos dolog z a Jézuska kérédés, mint bármi más, na és, hogy pont a szex-el tudtam párhuzamba állítani? Kicsit faramuci, de ez van...

 

Címkék: gyerek szex szülő gyereknevelés nevelés szexuális felvilágosítás jézuska beszégetés

Elérkezett az idő. Nagylány 8 éves kis tudatában kétségek ébredtek. Szinte naponta meglep egy-egy kérdéssel, most, hogy közeledik a karácsony:

-Anya, tényleg van Jézuska?

-Anyu, te szoktál csengetni, mikor a Jézuska jön? Ugye igen?

Hát igen, felnő a drága. A mese és a valóság örök érvényűleg ketté válik kis okos fejecskéjében.

Az én fejecskémben meg komoly dilemma ütötte fel a fejét.

Eleinte még egy-egy vicces megjegyzéssel elsuhhintottam a témát, vagy visszakérdeztem, ő mit gondol erről. Ma reggel azonban, amikor igencsak erősködött a drága, dötöttem.

Elmondom, igenis elmondom, mi a helyzet ezzel a Jézuska dologgal. Közöltem ezt Apával is, mire feltette a kézét, rendbent intve. Magában meg gondolva, majd én úgyis elintézem.

Sejtettem, tudtam, hogy eljön ez a pillanat, készültem is rá, mégsem tudom, hogy az jön e ki majd a beszélgetésből, amit szeretnék.

A koncepcióm a következő:

Elmondom neki, hogy ez nagyon szép mese, egy játék, amivel mindenki igyekszik meglepni a másikat. Nekem is a Jézuska hozza az ajándékot, bár való igaz, Apu szokta megvenni, és a fa alá csempészni. Számomra meglepetés az ajándék, és örömmel várom, hogy a "Jézuska" meglepjen vele a fa alatt. Mindannyian kis Jézuskák vagyunk, mert szeretteinket meglepjük valami figyelmességgel karácsony estéjén. Nagyon jó, kedves dolog ez a Jézuska, és jó volna, ha ez a játék megmaradna.

Persze gondolni kell a Kicsire is, aki már így sok mindenről lemarad, és neki ugye nem hoz levelet majd a Jézuska, hogy nagylány már, és díszitheti a fát, hiszen együtt díszit velünk aprócska kora óta. Valahogy meg szeretném értetni vele, hogy ez egy jó dolog, és olyan, aminek gyerek és felnőtt egyaránt örül, mnit bármilyen más játéknak, amit játszunk. A huginak hagyjuk meg még a mesét, a valóság ráér, majd ha szeretné tudni, mint a Nagylány

Viszont hiteltelennek érezném magam, ha kétségei között lévő gyermekemet nem a valóság felé lavíroznám valahogy. Szépen, csendesen evezve a mese világából a valóság felé.

Talán eljött az ideje, hogy igazán megismerje a kis Jézus történetét, és megértse  a karácsony misztériumát, már ha lehet ilyet.

Szeretném megőrizni a karácsonyaink szépséges izgalmát. A készülődés, várakozás örömét. Lehetséges e ez így?

Nem tudom, de most csak a szívemre hallgathatok.

 

 

Címkék: gyerek gyereknevelés karácsony jézuska

Hétvégi üzenet

 2010.11.12. 08:21

Mostanában fárdtabb, néha türelmetlenebb vagyok a kelleténél. Annyi mindent kéne tenni, csinálni. Szalad a lakás, főzni kell, mosni kell, vasalni...sorolhatnám még napestig.

Itt a hétvége, talán az utolsó ebben az évben, amikor tényleg jó időt ígérnek.

Nem hagyon magam! Ti se hagyjátok! Szombaton megcsinálom, amit muszáj és irány a természet! Hancúrozunk a gyerekekkel egyet az avarban, sétálunk egy nagyot. Apával csodáljuk két gyönyörű csemeténket.

Nincs erő, mely erősebb lenne a gyermekeim iránti szeretetnél. Olyan rövid az idő, amíg ilyen kicsik. Én nem hagyom elveszni a pillanatot!  Ugye te sem?

"Az anya a család szíve, és mosolya, a szívverés.” (ismeretlen)

Címkék: család anya ősz szeretet hétvégi program

Néhány színezőt hoztam ma. Nagyon szépen ki lehet színezni zsirkrétával, de színes ceruzával is nagyon szép lesz. Nálunk a konyhában a hűtő és egy nagy parafatábla van kidekorálva a gyerkőcök alkotásaival. A színező azért is jó, mert nem kell, hogy együtt dogozzunk - bár én nagyon szeretk színezni-, míg főzünk mondjuk a kicsi nyugodtan dolgozhat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel idén az iskolámban Skandináv stílusban utazunk, ezért többnyire rénszarvassal készültem. Azért is praktikus, mert nem egy aprólékosan színezhető, és körbevágva, színeslapra felragasztva igazi kis dekor a konyhába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez is nagyon jópofa ki kép, igaz már több munkával jár. nekem nagyon tetszik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ilyan hópihét is kivághatunk egyszerű fehér papírból és akár ablakdísz is lehet.

Vagy ilyet:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagy ilyet:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagy ilyet:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hópihékket inkább nagyobbakkal csináltassuk és a belső részeket kis körömvágó ollóval, vagy sniccerrel mi magunk vágjuk ki. (Nálam a kis körömvágó a nyerő)

Remélem adtam néhány jó ötletet és lassan kezd összeállni a kép, mivel dekoráljuk közösen a lakásunkat.

Nemsokára újabb ötleteket hozok!

 

Címkék: kreatív karácsony dekoráció karácsonyi dekoráció adventi készülődés

Libuskák Márton napra

 2010.11.05. 07:12

Most legalább kipróbálom sikerül e feltöltés.

Csináltam liba sablont, bár a családi kupaktanács szerint valahol a kacsa és a liba közés sikerült. Aki tud jobbat, az persze használja a sajátját, aki nem, az fogadaja szerettel.

Még két sablont hoztam nektek, amit el lehet készíteni Márton napra. Akár színes lapból kivágni és összeállítani, de kisebbekkel azt is el tudoim képzelni, hogy anya kivágja sárga színesből, a kicsi meg fehér papírdarabkákat ragaszt rá, mintha a tolla lenne.

Na nézzük sikerül e a feltöltés:

Az egyik sablon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A másik sablon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De sajnos az sk. libuska túl nagy lett és még nem tduom, hogyan kell lekicsinyíteni. Viszont az első, ha valaki ért hozzá, épp jó méretben nyomtatható ahhoz, hogy sablonként szolgáljon.

Jó szórakozást!

 

Címkék: kreatív nap sablon márton liba

Már ezerrel karácsony szellemében égek.

Komoly előkészülteket teszek már október végétől, hogy elkerüljem a rohanást. Előre mgetrvezem a menüt, a sütiket, az ajándékokat. Szeretem a lányokat is bevonni a készülődésbe, és persze az iskolában az osztályommal is sokat készülődünk. A kicsilányom most fog először mézest sütni, és igazán bekapcsolódni az ünnepi előkészületekbe. Épp ezért olyan dolgokat is kitalálok, amit mind a ketten tudnak csinálni, lévén a 6 év korkülönbség nem kevés a kézműveskedés, sütögetés szempontjából. Nem beszélve arról, hogy mind a ketten élvezzék is amit csinálunk, mert ugye ez a lényeg.

A napokban átböngésztem a Lidl reklámújságját és nagyon jó dologra bukkantam. 799 Ft-ért két darab kreatív naptár, amibe a gyerekek a saját alkotásaikat ragaszthatják, vagy képeket, ha szeretnénk. Én az előbbi mellett voksoltam és már ma meg is vettük a naptárakat. Fekete és fehér alapszín közül lehet választani és ötleteadó képek is vannak a borítón. Az év 12 hónapjához kell alkotni valamit +az első oldal.

Nagyon tetszik ez a dolog, különösen azért, mert nagyon drággálom a naptár csináltatást és sajna fotó nyomtatónk meg nincsen.

Néhány ötlet még a naptárhoz:

- Érdemes külön lapra készíteni az alkotásokat és utólag beragasztani. Nagyon jó lehet a mozaik technika, ujjfestéssel bármi az évszakra, hónapra jellemzó. Februárhoz mi álarcot készítünk majd papírból és azt ragsztjuk be.

- Jó lehet ha színes papír a háttér-főleg hogy Nagylány a fekete lapos naptárat választotta.

- Osszuk be, hogy mikor melyiket csináljuk. Mi négy naptárat készünk, na most az jó sok munka. Jó szrevezéssel, és egyszerű technikákkal gyorsan megleszünk.

- A Gyerek szülinapjához vagy nagyszülők szülijéhez lehet csak tenyér és talplenyomatot készíteni, az gyorsan megvan és sokat lehet belőle csinálni.

-Előkaphatjuk az oviban, suliban készített alkotásokat is, hátha találunk benne használhatót - a nagyszülőknek úgyis az a lényeg, hogy a gyermek maga készítette.

- Színes hátérre csinálhatjuk az is, hogy mi kivágunk formákat, a gyerek csak felragasztja a fantáziája szerint.

- Azt sose feletsük, hogy a jókedv a lényeg! Erőltetni semmit se szabad!

Ez utóbbihoz csatlakozna a következő ötletem, amivel hát pont úgy jártam, hogy küszködés lett a vége, mert nagyon sok darabot kellett készíteni, és az akkor nagycsoportos lányom már utálta az egészet. Sosem csináltunk ezután csak a nagyszülőknek, mert 10 kis agyagharangocska-hát mit mondjak- túlhaladt a türelmén az amúgy nagyon békés nagylánynak.

Először is fontos, hogy az elkészítés mga gyorsan megy- viszonylag-, viszont a száradási idő legalább egy hét, plusz a festés után a száradás. Szóval érdemes jó időben elkezdeni.

Szükséges anyagok: agyag, hurkapálca, víz egy tálkában, akvarell festék, fényes eseteg csillám ragasztó a díszítéshez, de ez elhagyható, rafia, vagy szalag.

Egy harangocskához kb ökölnyi nagyságú, talán kicsit kevesebb agyag szükséges. Ebből golyót formázunk, lehet kicsit nedves kézzel is.

Ezután a golyót két kézbe fogjuk és a két  hüvelykujjunkkal alulra elkezdünk mélyedést készíteni. Itt érdemes besegíteni a kisebbeknek.

Addig addig nyomjuk, amíg egy fél üres tojás alak nem lesz belőle. A fala kb 1-1,5 c legyen mindenhol, vigyázzunk ne legyen túl vékony, mert könnyen repedhet, törhet.  Ha közben úgy érezzük, hogy száraz az agyag, az ujjbegyünket vizezve  simítsunk végig rajta.

Ezután jöhet a harag alak kialakítása, elővehetünk egy karácsonyi harangocskát mintának. Felül húzzunk felfelé az agyagból és hurkapálcával lyukasszuk ki - ne legyen nagyon apró lyuk- ezen keresztül aggatjuk majd fel a haranot. Még egy lik szükséges, amir a harang tetejéről indítunk és átszúrjuk a felső részt, teljesen. Ide is egy vékony szalag, vagy cérna kerül majd, amire fellógatjuk a golyót, amit azért készítünk, hogy hangot is adhasson a művünk. A golyócskát akkorára csináljuk, hogy hurkapálcával jó kis lyukat lehessen rajta fúrni és beleférjem a kupola alá.

Most jön a száradás. Száradás után fetjük-én csak a külsejét szoktam. Újabb száradásután következik az összeállítás. Felülre a szalag átfűzés és összekötés, majd a golyón is fűzzünk át cérnát, vagy raffia szálat és fűzzük át a cérnát a harangon. Jó nagy csomó kell rá, hogy ne tudjuk kibújni.  Na és a csomagolás . Nagyon szépen mutat celofánba csomagolva!

Remélem érthetően írtam le, jó munkát!

Most látom inkább az ajándék ötleteket írtam. Az előkészületekről legközelebb bővebben.

Szép napot!

 

 

 

 

Címkék: gyerek szülő karácsony ajándékkészítés agyagharang naptárkészítés

Márton napra - liba süti

 2010.11.04. 12:49

Én ilyenkor Márton nap előtt már bőven a karácsonnyal vagyok elfoglalva, de egy recept-ötlet erejéig, szeretnék ennek az ünnepnek is adózni.

A lányaimmal készítünk a héten liba formájú sütiket, nagyon jó kis receptet találhattok liba süti elnevezéssel, ha rákerestek. Egy gondunk volt vele, hogy a nagylányom ugyan sütögetni nagyon szeret, de enni kevésbé. Így az ő kérésére kerestem olyan receptet, amiben kakaó szerepel. Mi ebből készítünk majd libákat.

A mi liba sütink

Hozzávalók:

kb 50 darabhoz

15 dkg cukor

2 csomag vaníliás cukor

30 dkg liszt+ a nyújtáshoz

fél teáskanál sütőpor

4 dkg kakó

15 dkg hideg vaj

2 tojás

10 dkg fehér csokoládé tortabevonó

Elkészítés:

Nagy sütőtepsit kibéllelünk sütőpapírral. A sütőt 180 fokra állítjuk (gázsütő 2. fokozat) előmelegítjük.

A cukrot, a vaníliáscukrot, a lisztet, a sütőport, a kakót, a vajat és a tojást gyors mozdulatokkal összedolgozzuk. Lisztezett deszkán kb. 3-5 mm vastagra nyújtjuk, és sablon alapján libákat szaggatunk (sablont sehol nem találtam, majd kiküszködök valamit). A tepsire rakosgatjuk, és sütőben kb. 12 perc alatt megsütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni. A fehér tortabevonót felolvasztjuk, és ecsettel a libákra kenjük. Megszárítjuk.

Esetleg meg lehet próbálni a csőrét sárga vagy piros marcipánnal kirakni. A lábát is?

Megpróbáljuk, karácsony előtti bemelegítésnek nagyszerű lesz.

Jó munkát!

Ui: Az eredeti receptet a Mindmegette. hu oldalon találjátok Csokis szívek címszó alatt.

Címkék: nap süti recept márton liba

Iskolán innen, otthonon túl...

 2010.10.20. 08:39

Régen nem volt időm hosszabban írni, de ma azt hiszem iheletem van (már ha merhetek ilyet mondani)

Két év eltelt és újra dolgozom, szerencsére a régi iskolámban, a régi kolléganőmmel. Gondolhatná az ember, hogy olyan, mintha el sem mentem volna. De mégsem. Semmi sem változott, csak épp alapvetések, mint például a hangulat. Akiket barátaimnak mondhattam, új célokat tűztek maguk elé, amibe a baratság már csak érdekből fér bele. Legközelebbi kolléganőm elfáradt, végleg és visszavonhatatlanul, én meg vergődöm, mint a partra vetett hal, aki sehol sem találja a helyét. Ötletekkel, lelkesedéssel telve kezdtem bele a tanévbe, de valahogy nem tudok mozudulni. Annyi ötletem lenne, van, de nem tudom merre, hogyan induljak. Nem érzem jól magam.

Mindamellett, hogy a munkatársaim között nem érzem jól magam, olyan oldalról is érnek támadások, amikre ugyan minden pedagógus számít, de a legnagyobb fájdalom is egyben. A múlt hét volt -remélem - az első félév legrosszabb hete. Sorban érkeztek a szülői támadások, amik annyira megviseltek, hogy aludni sem tudtam napokig. Akárhogy csűrtem-csavartam a dolgot, és kerestem magamban az a pontot ahol hibáztam, nem találtam. Az iskola vezetőségével is megbeszéltem a problémákat, próbáltak nyugtatni,hogy ne is vegyem fel, sajnos egyre több ilyen eset előfordul.

Részleteket nem szeretnék leírni, csak néhány alapvetést  elmondani minden , a pedagógusi munkát hivatásának tekinti kollégám nevében:

Megértem a szülőket, hogy védik, óvják a gyerekeiket, én is így vagyok sajátjaimal. Viszont: tessék már felfogni, hogy mi partnerek kell, hogy legyünk és nem ellenségek!

Tessék megérteni, hogy ha szólunk valamiért, nem tamádás, legkevésbé szemétkedés. Egyszerűen a gyerek érdeke, hogy szóljunk! Kevés kivételtől eltekintve senki nem azért van ott az iskolában, hogy szadista hajlamait kiélje! Szeretjük amit csinálunk, bár már nem is értem miért ragaszkodom egy hivatáshoz, amit ennyire lenéz a társadalmunk.

Elmesélnék egy történetet:

Nemrég beszélgettünk a férjemmel arról, hogy elmennénk e külföldre élni. Sok-sok ismerősünk elhagyta az országot az utóbbi években, és én lassan arra jutottam (a teljes elutasítástól indulva), hogy megértem, értem őket. Talán nekünk is le kellett volna lécelni... a férjem ingatta a fejét, és azt mondta, ő sose menne el, mert a magyarokat lenézik és semmibe veszik külföldön. És akkor ott, kiszakadt belőlem a nagy feudi, miszerint részemről mindegy, hogy külföldön takarítok, vagy itthon vagyok pedagógus. Legfeljebb többet kersnék. Úgyis én vagyok a társadalom legalja, azért mert merészeltem pedagógus lenni (mert ugye egyébként nekem, a nagy szemétnek és igazságtalannak olya könnyű pedagógusként az élete), és még merészelem ezt lelkiismeretesen csinálni - ekkor még csend és béke honolt az iskolában, hosszú hosszú hetekig.

Kb.két héttel később egy szülővel beszélgettem, hogy hát milyen sűrűn cserélődnek nálunk a pedagógusok. Mondom neki, hogy csak a fiatalabbak, mert külföldre mennek. Ő is csóválta a fejét, hogy hogy így meg úgy és neki is elmeséltem a fenti sztorit. Mélységesen egyetértett és elítélte azokat, akik lenézik a peadgógusok.

Eltelt még egy hét, és mivel gyermekével folyamatos problémáink voltak és jelezni merészeltük, támadásba lendült. Minősíthetetlen stílusban kaptunk levelet tőle, érzkeltetvén, hogy neki, mint szülők mindenhez, bármihez joga van.

Az már egy másik sztori, hogy még egy hét eleteltével úgy jött be az iskoába, hogy tudja, hogy gyereke hazudott pedig mondta neki előre, hogy ne hozza ilyen sz@r helyzetbe.. (így mondta)

Vajon nem is emlékezett arra, amiről hetekkel előtte beszéltünk? Elnézést a vádaskodásért sem Ő, sem a más soha  nem kért - mindek a takrítónőtől sem kérünk elnézést ha saras a cipőnk talpa- , mert a sárba tiportak úgy, hogy vagy fals vagy nem elegendő információval rendelkeztek. Ennyi.

 

Az igazi örömöm most a családom. A csodálatos lányaim, és a férjem, aki többet segít mint az képzelni tudtam volna! Köszönöm nekik!

 

Ui: Na jó, persze a kölkeim a suliban is imádnivalóak, le sem tagadhatnám, de szért beárnyékolja a mindennapokat a sok probléma.

Címkék: gyerek szülő gyereknevelés pedagógus általános iskola tanító

Hihetetlen hol találnak rám a legigazabb és legszebb írások. A sportkorház egyik rendelőjében olvastam, miközben a nagyobbiknak vérnyomást mértek... köszönöm!

 

Ha előlről kezdhetném a gyereknevelés,

fenyegetés helyett

festegetésre használnám a kezem.

Példálózás helyett példát mutatnék.

Nem siettetném a gyereket,

hanem hozzá sietnék.

Nem a nagyokost játszánám,

hanem okosan játszanék.

Komolykodás helyett

komolyan venném a vidámságot.

Kirándulnék,

sárkányt eregetnék,

réten kószálnék,

bámulnám a csillagokat.

A civakodás helyett

a babusgatásra összpontosítanék.

Nem erőszakoskodnék a gyerekkel,

hanem a lelkét erősíteném.

Előbb az önbizalmát építeném,

azután a házamat.

Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről

és többet a szeretet hatalmáról.

                 (Diane Loomans)

 

Olvasgassátok, mert sohasem késő!!!!

Címkék: gyerek anya gyereknevelés

Miért is tartom fontosnak, hogy már most beszéljünk erről?

Elmesélnék ehhez egy történetet.

Imádom az első osztályt. Persze mindegyik évfolyamnak megvan a maga varázsa, de amikor várjuk a kicsiket, az  a legnaogyobb izgalom nekünk is. Még nem ismerjük a gyerekeket, a szülőket, ezért nagy feldat a bizalmi viszony kialakítása is. Szerencsére többnyire már az első napoktól fordulnak felénk a szülők mindenféle kérdéssel, amire mi gyekszünk válaszolni, persze van olyan is, amikor nem épp olyan választ várt az anyuka, mint amilyet kapott. Egy régi első osztályomban történt, hogy az első hét után az édesanya szomorúan kísérte be gyermekét és hozzám fordult.

-Mit csináljak? A gyerek sosem mond semmit az iskoláról.

-Mit szokott mondani a gyerek? -kérdeztem én

-Azt, hogy semmi sem történt?

- Mit szoktak kérdezni?

- Hát azt, hogy mi történt az iskolában? - felelte az anyuka, aki persze teljesen jogosan erre a kérdésre azt várta volna, hogy porontya részletesen elmesélje, hogy mi is történt aznap. De nem ez történik, hanem a fenti kérdésre azonnali válasz a "Semmi", így egyszerűen.

Nem a gyerek hibája az, hogy erre a kérésre így reagál. A mi (szülők) rossz beidegződésünk talán?

Akárhogy is, de az, hogy semmi nem történt a suliban, az nem létezik (létezhetetlen:)). Persze, nem volt tüzijáték, vagy tombola, vagy bármi extra, de azért igenis sok minden történik nap, mint nap.

Ugyan az én lányom egy igazán szószátyár jelenség, de azért  ha hagynám, ő se lenne olyan beszédes az iskolával kapcsolatban.

Én - kiváncsi anyuka lévén -már hazafelé elkezdem a kérdezgetni mi is volt, hogy is volt. Van olyan, hogy még nincs kedve beszélgetni -talán ülepedni kell a történteknek - akkor erőt veszem magamon, és hagyom még kicsit. De nem lehet ám engem lerázni!

A kérdezés szabályai, amit fontos tudni azért, mert ha mi jól kérdezünk, akkor segítünk a gyereknek is, hogy mire  vagyunk kiváncsiak és talán magától is mondd valamit:

-Soha ne kérdezzünk olyat, amire igennel vagy nemmel kell felelni.

- Én kérdezek olyat is, hogy mi volt a legjobb dolog ami aznap történt, főleg, ha valami miatt elkeskenyedve jön haza. Nagyon jól rá lehet világítani arra, hogy történtek ugyan rossz dolgok is, de lám, azért az egész nap nem volt olyan szönyűséges. Ez azért is jó, mert a szülők gyakran -ha sok rosszat hallanak - hajlamosak negatív érzelmekkel fordulni a suli felé, ami senkinek sem jó. Az iskolában -ugyan úgy -ahogy a munkahelyünkön is, bizony történnek rossz dolgok velünk, de az tőlünk függ, hogy a jóra koncentrálunk vagy a rosszakra.

- Érdemes a nehezebben megnyíló gyererektől először az ebéd vagy egyéb semleges dolgok felől érdeklődni,  ha nem emlékszik, akkor barkóbázzunk. Leves volt? Mi volt benne?

- Én megkérezem melyik órán mi törént? (Tanultatok újat? Mit mondott a tantónéni?  stb...)

-Érdemes még a megtekintés előtt a lecke hogyléte felől is érdeklődni. (kösz jól van :()

-A kérdéseinkkel  akkor árasszukl el a gyereket, amikor tényleg oda tudunk figyelni. Kb. lőjük be magunknak mennyi időnk van és próbáljuk azt az időt aktívan a gyerekre fordítnai -negyed óra beszélegtés is aranyat ér!

-Lehetőleg minden nap, vagy legalább hetente többször beszélgessünk a gyerekkel a napjairól.

- Bizalmas dolgokat -mint a szerelem-, nagyon óvatosan közeléítsük meg. Véleményem szerint jó, ha már akkor beszélünk a fiúkról/lányokról, ha látjuk, hogy az érdeklődés felmerült. Persze  én most arról beszélek, hogy akár a szerelemről vagy a szexről kellene beszélni. Csak rákédezhetünk, hogy kik a barátai, vannak e fiú/lány barátai (ne lepődjünk meg, néha gyorsan változnak a barátok, csak 1-2 gyerek állandó). kikkel szokott játszani az udvaron. Vagy egyszertűen alklaom adtán soroltassuk fel a fiúk/lányok nevét, mert mi azt ugye nem tudjuk és figyeljünk.

 

- Ilyen beszélgetéseknél törekedjünk rá, hogy csak annyi érzelmet nyilvánítsunk, amennyit szükséges. Ne lihegjünk túl se poztitív, se negatív irányban semmit. Persze örüljünk vele, és ha szomorú vigasztaljuk, de ne lovaljuk bele jobban semmibe.

- Természetesen mi is meséljük el mi történt velünk aznap. Mit ebédeltünk, merre jártunk, kivel találkoztunk akit ismer. Ha semmi olyan nem törnént, ami igazán elmesélnivaló lenne, akkor nyugodtan megmondhatjuk, hogy ma uncsi napunk volt, ezt és ezt csináltuk egész nap, de ne rázzuk le magunkról a gyerek kérdéseit sem.

Én a gyerekeimmel minden nap szakítok időt a beszélgetésre, ha kell vacsi közben, fürdés közben, lefekvés előtt. Még a másfél éves, alig beszélő kicsivel is megtárgyalom mi történt aznap a bölcsiben (igaz kicsit hülyén érzem magam, hogy alig válaszol)

Még valamit hozzátennék:

Akik most kezdik az elsőt, már ma este elkezhetik a beszélgetést. Egy kiscsit oldani a szorongást, tervezgetni, megbeszélni mit fognak csinálni suli után, mikor kötik be a könyveket, vagy hogy mi hova kerül majd a táskában. egyébként meg töltsük gondtalanul az utolsó napokat!

 

 

Címkék: gyerek gyereknevelés iskola általános iskola

Iskolába készülünk 3.

 2010.08.23. 11:19

Akár akarjuk, akár nem, lassan vége a szünidőnek. Kedvenc papírboltomból eltüntek a jó kis iskolatáskák, már aki csak tehette beszerezte amit csak lehetett. Megtörténtek az előkészületek, hogy iskolába induljon a gyermek, de jó, ha nem csak a tanszerekre gondolunk, hanem egyéb dolgokkal is előkészülünk.

Jó, ha tudjuk, hogy a gyerekek - ha eddig nem is voltak ilyenek - ruha és cipőnyűvévő válnak. Én magam is meglepődve tapasztaltam -noha már évek óta tanítok -, hogy állandó probléma például a cipővásárlás. Amíg az oviban az udvari cipőt harcolta le kinti játék közben a gyermek, most bizony az utcai cipőjében fog rajcsúrozni az udvaron. A kisiskolás korosztály még -akárhogy kérjük- nem tud vigyázni igazán a sem a cipőjére, sem a ruhájára. Ugyan úgy hancúroznak az udvaron, mint előtte az oviban és ez teljesen jól van így, hiszen ugyan úgy kicsi gyerkőkről van szó. Szülőként azonban jobb előre gondolkodni. A kislányok ráadásul többnyire szertik a szép topánokat, amik még sérülékenyebbek a szaladgálás, ugri-borán során. Mi most jól bevásároltunk akciós árakon cipőből a nagylánykámnak, hogy legyen váltó lehetőség. Sajna őszre is és télre is jobb több cipőt venni.

Ugye fölsőt és fehérneműt természetesen naponta cseréltünk az oviban is, de mondjuk egy farmert többször is rá lehet adni még az ovisra. Az iskola első hónapjaiban erre ne nagyon számítsunk, mert leeszi, leissza, homokozik, mászókázik benne. Így valószínű a szennyesben köt ki estére a legtutibb farmer is.

Tényleg érdemes előre gondolkozni, hogy ne akkor kelljen rohangálni, amikor épp kellene a cucc, mert tapsztalatból tudom, hogy vagy nincs, vagy nem olyan, ami az eredeti elképzelés lenne. De már jártam úgy is, hogy jóval többet kellett kiadnom a tervezettnél amikor muszájból vásároltam.

Próbáltassuk fel az őszi kabátokat, dzsekiket is, ha kinőtte nézzük meg, hogy lehet e valahol már kapni, esetleg tavalyi kollekciót akaciósan (mi a nyár közepén vettünk a taccoban marha csini őszi dszekit).

Mivel én a méretekkel mindig bajban vagyok, nagyon előre nem merek vásárolni, de azt jó tudni, hogy az iskolások már olyan őrült gyorsan nem nőnek, mint előtte.

Mire érdemes még gondolni?

Miben viszi majd a kicsi az uzsit? Csak becsomizzuk és bezacskózzuk? Akkor tárazzunk be csomianyokból előre, hogy mindig legyen otthon.

Én jobban szeretem, az ún. uszidobozt. Nekünk kétféle is van. az egyik emeletes, vagyis a dobozban van belül egy kis tálcácska, amivel el lehet válsztani az alul és felül lévő kaját. Nagyon praktikus, de nagy dolog nem fér bele. Ha toast kenyeret rakunk bele, akkor az épp elfél fölul, alulra szeretelt zöldésg, gyümi kerülhet. De vigyázat! Ha kolbászos kenyeret rakunk, comagoljik folpack-ba, mert a gyümi is kolbász szagú, ízű lehet!

Nekünk van egrészes dobozunk is, ezeket is különféle méretben lehet kapni. Nekünk kicsi méretű van, ebbe csak a nasi fér, de a nagyobbakban elfér szerinetm egy zsemle is. Az ügyesek egy-két szelet ubit vagy paprikát is biztos mellé tudnak súvasztani.

Újabban italt szokás vinni az isibe, ami nekem nem annyira tetszik, mert többnyire cukros löttyöket hoznak a gyerekek. váleményem szerint arra sincs szükség, hogy a gyerek egész nap édes teát iszogasson, még akkor sem, ha otthon készítettük. Nem is beszélve arról, hogy a legtöbb helyen az osztályban mindenkinek van saját pohara is.

Na de ha már így van, érdemes az iszókával is előre gondolkodni. vannak nagyon szép kulacsok, de olyat még nem látta, ami ne eresztett volna valamennyi idő után. Lehet kis üveges üdítőt és ásványvezet is vinni, de szerintem az mindennapra drága, és felesleges is.

Én a következőt csinálom: beszerzek időközönként néhány üveg fél literes löttyöt -amilyet a gyerek választ. Elviszi elsőzör a lötyit, aznap azt megissza, és amíg az üveg tart, addig vizet töltök bele reggelente, ritkán ásványvizet vagy gyümölcslevet. Az üveg kibír egy-két hetet és akkor újabb löttyös jön. Nekem ez bevált, de ha van más ötlete valakinek szívesen fogadom.

Jó ha azt is végiggondoljuk, hogy hányszori étkezőnek fizetjük be a gyereket. A háromszori étkezők reggelit és uzsit is kapnak, de nem mindegy, hogy milyen formában kerül elfogyasztásra a reggeli. Nálunk a reggelit az osztályban eszik a gyerekek, így értelemszerűen oda tudunk fogyelni arra, hogy egyen a gyerkőc. a lányoméknál maguk mennek az iskola ebédlőjébe reggel, és magukban fogyasztják a reggelit. Nem is ette a lelkem, mert az első hónapban még befizettük. Aztán inkább csomiztam, de azt se mindig ette meg.

Kis kitérőként szeretnék szólni a rosszul evő gyerekek szüleihez. Az én lányom se sokat eszik a suliban, sokszor hozza haza a dobozt úgy, hogy szinte semmi sem hiányzik belőle. persze nem örülök neki, de semmiképp nem utasíanám arra, hogy márpedig egye meg. Van olyan ismerősöm, aki azt modnda a gyerekének, hogy akkor hazamennek, és otthon addig ül, míg meg nem ette. Senki felett nem akarok pálcát törni, de ha lehet ilyet ne csináljunk. Hamar rájön a gyerek, hogy egy harapás után kidobhatja a suliban és megmenekül az otthoni terrortól. Fontosabb, hogy elmondja miért nem ette meg, mert lehet, hogy nem izlett, vagy épp szülinap volt az osztályban, vagy nem volt éhes. Éhen halni biztosan nem fog, ezt higgyük el. A rossz evőknél különösen fontos, hogy megbeszéljük mi kerüljön a dobozba, adjon ötleteket a gyerek is. Ez azért sem rossz, mert néhány hónap után már olyan ötlettelenk lehetünk, mint amikor a heti menüt kell összeállítani a családnak. Én a második félévben már beiktattam pékséges reggeleket is, mert az örkös szenya már uncsi volt nekem is. Persze ez mindenkinek fér bele a reggelébe, de ha előző nap megvesszük az se rossz.

Én annak a híve vagyok, hogy lehetőség szerint egészséges nasikat csomagoljunk a gyereknek. Mindig kerül zöldség,gyümölcs a dobozába (volt, hogy dió, mazsola vagy almachips) Néha azért beúszott a dobozba egy kis édességis. A mikuláscsomag maradékait, vagy a kariról maradt szaloncukrot is szépen apránként elcsomagoltam a gyerkőcnek. Fő a változatosság!

A kis kalandozás után vissza- a délután is iskolában lévő gyerekek, ha nem fizettük be őket háromszori étkezésre, tízóriaira és uzsira is azt eszik, amit mi csomiztunk, ezért a mennyiség nagyon fontos. Az én lányomnak egy félbevágott zsömi még sok is egész napra, de azt gondolom ez nem irányadó mennyiség.

Aki háromszorira fizet, az is gondoljon egy kis gyümire, vagy nasira legalább a hét néhány napján. Jólesik egy kis gondoskodás!

A kaja mellett érdemes majd megbeszélni a tanítónénivel, hogy lehet e váltóruhát vinni a gyerekeknek, és ott bent a szekrényükben, fogasukon árolni. Elsőben még előfordulnak balesetek -később is- nem árt,ha erre is felkészülünk.

A következő bejegyzésemben arról szeretnék majd írni, hogyan tudunk majd jól kommunikálni  a gyermekünkkel. Rémálmaimban jelenik meg a következő párbeszéd:

-Mi történt a suliban?

-Semmi!

Jó böngészést! Várom az ötleteket is, miről olvasnátok szívesen!

 

 

 

Címkék: gyerek szülő iskola cipő általános iskola uzsonna étkezés az iskolában