A Gyermekek Háza

 2010.04.08. 23:25

Ez az az iskola az, ami a legtöbbet adott nekem eddigi munkám során.

Először évekkel ezelőtt a tévében láttam őket. Véletlenül kapcsoltam oda, nem is akartam leülni nézni, de megigézett az amit és ahogyan csináltak. Tudtam abban a pillanatban igen, ilyen iskolát szeretnék. Ilyen iskolában szeretnék tanítani. Jó volna ha ide járhatnának a gyerekeim, szerencsések a gyerekek akik ide járhatnak. Következő és szintén meghatározó élmény volt, amikor egy továbbképzésen meg is ismerkedhettem az egyik szuper pedagógussal az iskolából. Soha ilyen jó továbbképzésen nem voltam, se előtte, se azóta. Legvégül pedig, nagy nehezen sikerült el is jutnom az iskolába. Mennék többször, sokszor, bármikor, mert számomra ez az iskola olyan töltést ad, ami a saját iskolámban megélt nehézségeken is továbblendít.

Tehát. A Gyermekek Háza nevü iskola alternatív alapozó programnak vallja magát, néhány éve már nyolc évfolyamos iskolaként. A pedagógia program nagyon jól megfogalmazza, hogy nem az az elsődleges, hogy mást, hanem, hogy másként tanítanak.

Alapelvei között a következők szerepelnek:

- együttmüködés

-kölcsönös tisztelet

-élményszerü cselekvéses tanulás

-a gyermekkor tisztelete

-személyközpontú nevelés

-egyénre szabott szöveges értékelés

-differenciált tananyag

-elfogadás és biztonság

És igen ezek nem csak szavak, meg is valósulnak ebben az iskolában.

Hogyan zajlik egy nap náluk?

A napot beszélgetőkörrel kezdik, ez kb. fél óra. Ilyenkor az osztályterem sarkában szivacsokra ülnek, úgy, hogy lássák egymást. A beszélgetéseket a gyerekek is kezdeményezhetik, bármiről szólhatnak, élményről, előző napról. A tanító is mesél magáról és partnerként nem pedagógusként van jelen a beszélgetőkörben.

Aztán egy hosszabb szünet következik. Amikor csak tehetik kiviszik a gyerekeket az udvarra szünetben.

A szünet után elkezdődik a tanítás, de nem órák, hanem blokkok vannak, ami kb 90 percet jelent, de ez rugalmas, függ a gyerekek állapotától, a tananyagtól is. Kooperatív csoportmunkában és differenciált rétegmunkával dolgoznak, sok játékkal.

Mivel minden osztályban vannak sérült és részképesség-zavaros gyerekek is, ezért nagyon fontos része az oktatásnak a differenciálás, amit úgy oldanak meg, hogy az óra egy bizonyos részében önállóan is dolgoznak a gyerekek (különböző jelek jelzik a táblán kinek mikor mit kell csinálni, melyik feldatot hol találja, mikor kell a tanítóval dolgoznia. A gyerekekkel ezt is fokozatosan ismertetik meg és értik is, ezt mi is csináljuk az iskolában és nagyon jó!!), ezért már az első osztálytól kezdve önállóságra és önellenőrzésre tanítják a gyerekeket. Egy-egy órán akár több gyerek is (1-2 fő egyszerre) kap egyéni segítséget is. Ez azt jelenti, hogy a terem egyik sarkában van külön egy asztal erre a célra, oda telepednek a tanítóval a gyereket, ott veszik át, tanulják meg az épp szükségeset. Pl. 3. osztályban voltak diszkalkuliás gyerekek, akikkel még csak számfogalom alakítás folyt, külön, de ők is kaptak önálló feladatot a közös mukna után, gyakorlásként. Viszont előtte a csoportmunkában is a saját szintjüknek megfelelő feladtatot kapták, így együtt is tudtak dolgozni a többiekkel.

Nagyon érdekes ez az óraszervezési módszer. Híre sincs a mi gyerekkorunkból ismert ülj le, maradj csöndben, jelentkezz és akkor szólj, ha szólítanak. Persze ennek is helye van az órákon, de nem ez hatja át a mindennapok hangulatát. A csoportmunkában a gyerekek a székeken térdelve, fejeket összedugva sutyorognak. A differenciált rétegmunka során jönnek-mennek, feladatért, ellenőrizni és néha inni, vagy mosdóba. De mindenki csinálja a dolgát, a tanítónak csak a fél szeme kell, hogy az önállóan dolgotzókon legyen (persze ez is egy tanulási folyamat, elsősökkel lépésről lépésre haladnak)

Tankönyveket ugyan használnak, sőt vannak saját maguk által kidolgozott tankönyvek is, de sok a fénymásolat, amit a gyerekek mappákban raktároznak. (megjegyzem minden osztályteremben számítógép és fénymásoló is van) Én magam is több könyvből tanítok, egyrészt a differenciálás miatt, másrészt szeretem, ha többféle megfogalmazással feladattítupussal megismerkednek a gyerekek) Itt a differencilásá miatt ez elkerülhetetlen is lenne.

Az első blokk után ismét egy hosszabb szünet, amit újabb blokk követ, melynek felépítése hasonló, de -mivel kéttanítós rendszerben dolgoznak - a másik tanító tartja már.

Délután vannak a rajz, technika, ének órák, vagyis egész napos "tanítás" van ebben az iskolában.

Sok-sok külön programot tartanak, délutáni kézmüves foglalkozásokat, kirándulásokat.

Fontos szerepe van a beszélgetésnek, megbeszélésnek is a mindennapokban. Az önismeret és önértékelés is a beszélgetések, játékok részét képezik.

A szülőkkel való együttmükődés is kulcsfontosságú. Még az első osztály megkezdése előtt szalonnasütést és más programokat szerveznek a családoknak. Az iskola nyitva áll a szülők előtt.

Sajnos a felsőről kevesebbet tudok. Felsőben már csak délelőtt folyik a tanítás és szaktanári rendszerben. 8.-ban a gyerekek mestermunkát is készítenek, és beszámolót tartanak. Biztos vagyok benne, hogy felsőben is ugyan olyan jó a hangulat, színvonalas az oktatás, mint alsóban.

Az itt dolgozó pedagógusok nagyon sokat dolgoztak, dolgoznak azért, hogy megetermtsék azt a fantasztikus légkört, ami körüllengi, körbeöleli az iskolát. Mind szakmailag, mind emberileg a csúcs amit ők csinálnak.

 

Címkék: gyerek szülő iskola alternatív gyermekek pedagógia pedagógus kooperatív differenciálás háza

A bejegyzés trackback címe:

https://okosanszeresd.blog.hu/api/trackback/id/tr271906056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.