Amikor az előző bejegyzést írtam, már rögtön felderengett, hogy mennyire felháborít, amiket összeírkálnak arról, hogy a magyar gyerekek nem tudnak olvasni. A sok felmérés és statisztika szerint nem, vagy nagyon rosszul olvasnak és a szövegértésük is pocsék.

Persze lehet mondani, hogy védem a mundér becsülétét, és nincs igazam. Csakhogy a sok okos szakértő és felmérést végző elfelejti megkérdezni, felmérni, hogy az analfabéta generáció mennyit, hol és mikor olvas. Az én tapasztalataim szerint a mai gyerekek többsége csupán az iskolában olvas, annyit amennyit ott kérnek, és iskolai időben teszi ezt. Azon kívül -délután és szünetekben-nagyon kevés gyerek olvas bármit (szoktam mondani még a txt-t sem), sokkalinkább bambul a tévé előtt és játszik a számítógépen.

Valóban nem tanulnak meg olvasni a gyerekek az iskolában?

Kinek a felelőssége, hogy egy kamasz gyerek képtelen arra, hogy elolvasson egy könyvet, vagy egy újságcikket?

 

Az iskolában a gyerekek igenis megtanulnak olvasni. Sőt szinte minden elsősnek leghőbb vágya megtanulni írni, olvasni! Mégis hol a hiba? Alsóbb évfolyamokon is találkozunk már olyan gyerekekkel, akik mintha elfeljetenének olvasni. Ez azonban nem pusztán a pedagógus felelőssége. Nagy szerepe van ebben is, mint a nevelésben minden területen a szülői háznak.

Sajna úgy tünik az olvasás nem olyan, mint a biciklizés, el lehet felejteni. Ebben az esetben a gyakrolat teszi a mestert ismert mondást tartom igaznak.

Az, aki sokat olvas, jól fog olvasni. Aki semmit, nem fog tudni olvasni. Mivel az iskolai munka 2. osztálytól az olvasáson alapul (feladatok utasításásnak elolvasása, értelmezése, olvasmányok, leckék olvasása, feldolgozása STB..), ezért nem hiszem, hogy bárki is azt mondhatná, hogy az iskolában nem tanulnak olvasni vagy nem olvasnak a gyerekek. Az egy más kérdés, hogy a szövegértés fejlesztéséhez, és egyáltalán a gondolkodás fejlesztéséhez már új, hatékonyabb módszerekre van szükség, de ez más téma, és ezekről másik bejegyzésben szeretnék majd írni.

 

Az otthoni gyakorlásra, olvasásra azonban kevesen szánnak időt. Sajnos azzal is egyet kell értenem, hogy olvasókönyveink nem a legkorszerübb szövegeket tartalmazzak, kevéssé alkalmasak arra, hogy felkeltsék a mai gyerekek érdeklődédét, és sok kolléga képtelen elszakadni a már előre nyomtatott könyvektől (mentségünkre legyen szólva nem megoldott az iskolákban -vagy csak nagy kevés helyen - a fénymásolás). A kötelező olvasmányok is inkább a hagymányokon alapulnak, mint a mai gyerekek érdeklődésén.

Azért ha már a gyereknevelésről szól a blogom, azt szeretném elmondani, hogy azokban a családokban, hol beszélgetnek sokat és meséket olvasnak, mondanak a gyereknek behozhatatlan előnnyel indulnak az olvasás terén. Mert bizony a könyvek, olvasás megszerettetését nem lehet elég korán kezdeni. De azért késő sincs soha, csak trükkösebb a megszerettetés, és bizony nagy türelem kell hozzá.

A kinek a felelőssége kérdésre a válaszom az, hogy közös felőssége van az iskolának és a családnak abban, ha gyerek nem tud, nem szeret olvasnai. Manapság azonban mindenki hajlamos a felelősséget áttolni az iskolára, a pedagógusokra. Tessék tudomásul venni, ha a felelősséget tologatjuk, a lényeg akkor sem változik!

Inkább meg kell nézni, ki mit tehet azért, hogy változzon a helyzet.

Szerintem például a következőket:

Az iskola, pedagógus:

-Elszakadni a megszokott szövegek olvasásától, kutatómunkára ösztönözni a gyerekeket. Azt olvasni, ami az osztály nagy részének érdeklőséséhez közel áll, vagy választási lehetésgeket adni, ha  a tananyag lehetővé teszi.

- Megoldani a fénymásolást, hogy hatékony differenciálás folyhasson az iskolákban

-Ehhez kapcsolódóan lehetővé tenni, hogy a pedagógus ne egy tankönyvből tanítson, hanem összeolózhassa, az éppen aktuáils osztálya számára az anyagokat a kereskedelemben kapható könyvekből (ez szerintem nagyon jó módszer a szövegértés tanításához. Fontos az is, hogy ne csak egyféle kérdéskultúrával ismerkedjen meg a gyerek)

 

A szülők:

-Elfogadják a pedagógust és tiszteletben tartják a döntéseit (természetesen nem szélsőséges esetlekben)

- Mesélnek, beszélgetnek a gyermekükkel minden nap legalább 20 percet, kicsi korától fogva.

- Odafigyelnek  mi történik az iskolában, számonkérik a tanulnivalót, fokozatosan szoktatják az önálló tanulásra gyermeküket.

-Lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyermek megismerkedjen a korának megfelelő irodalmi alkotásokkal, ajánlanak számára, és megengedik, hogy kiválassza, hogy mi érdekli igazán (nem szépirodalmi alkotás, de egy jó képregény is lehet olvasnivaló!!!)

Lássuk be, hogy az egymásra mutogatásnak értelme nincs, mindenki tegye meg a gyermekekért amit tehet, szülő és pedagógus egyaránt. Csak a közös fáradozásoknak lehet igazán értelme, hatékonysága. egymás nélkül nem tudunk hatékony ereményeket elérni!

Jó olvasgatást mindenkinek !

 

Címkék: olvasás gyerek szülő nevelés általános iskola szövegértés

A bejegyzés trackback címe:

https://okosanszeresd.blog.hu/api/trackback/id/tr581985827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

meditans 2013.04.27. 10:33:23

Diszlexiás, diszgráfiás gyerekeknek segítségül küldeném - nekünk is ajánlották- az alábbi szakemberek kiadványait:
Gergényiné Németh Erika - Dr. Szamosiné Nagy Sára, Szarvasné Tóth Bernadett
süti beállítások módosítása