Csigabiga kór - konklúzió

 2010.11.19. 21:19

Úgy tűnik ilyen hajnali bagoly vagyok. Összességében és viszanylogason a napok legnyugottabb része a kora reggel vagy a késő késő, így alig jutok máskor a gép elé, de gondolom ezzel más is ígyen :) van. - De láttam estére írja, hogy a bejegyzés elékszült. Este kezdtem, de kora reggel van, amikor befejeztem.

 

A nyár végén írtam, hogy Drága nagylányom és számosan a tanítványim közül, egy bizonyos csiga-biga kórban szenvednek, mely azon túl, hogy rettentő idegesítő, ráadásul még meg is keseríti a napjainkat.

Szeretnék egy kicsit először, most tanítóként beszélni erről a problémáról, hiszen szüllőként kevés belálátásunk van sajnos az iskolai életbe, de annál nagyobb az aggodalom, hogy mi is lesz a mi kis Csigabigánkkal.

A suliban elsőben hamar kiderül, hogy kik a Csiguszok. Mindig kicsit le van maradva, nógatni kell őket, hogy haladjunk már. Anyuka és Apuka egyaránt mesélik, hogy sajnos otthon is ez a helyzet. Mivel az idővel még az elsős hadilábon áll, ezért neki nagyon nehéz még időt megadni, hogy mennyi idő alatt készüljön el, ezért állandó nogatást és figyelmet igényel az iskolában is.

Sokszor öltözésnél, vetkőzésnél, próbálunk kisebb versenyt csinálni, perzse nincs bünti az utsóknak, de azért a gyerkőcök tudnak viszonyítnai, hogy bizony bele kéne húzni. ha mewg sikerül a középmezőnyben végezni, az már a Drágának sikerélmény, erre persze jól ráerősítünk.

Ha bármilyen önálló feldat van, elsőben - többnyire másodikban is, mi a kolléganőmmel több időt adunk ezeknek a gyerkeknek, hogy ne a lassúságuk miatt kerüljenek hátrányba. Persze a szülőkkel közben próbáljuk oldani a problémát. Ez utóbbi dolog sajnos nem minden iskolában létezik, ez már igazán tanítófüggő. Viszont negyedikben már semmiképp nem adunk vissza felmérőt, önállő feladatot (na jó, vannak különlegese esetek..)

Azért nem örülünk, ha egy gyereket folyton nógatni kell, de ha már így alakul a hyelzet, igyekszünk segíteni, de itt is igaz, hogy csak a szülő-tanító-gyerek közös munkája segíthet a helyzeten.

 

Szülőként sajnos azt tapasztalom, hogy a Nagylány iskolájában nagyon kevéséé tolerálják a csigabigaságot, de az én Cicmicemnek ez nem baj, motiválja, hogy jobb és jobb legyen -még ha ez miatt rosszabb jegy is csúszik be (mert ugye már osztályozás van, csak választható a szöveges értékelés-ez is megért néhány szót, egy másik bejegyzésben).

Sokat-sokat fejlődött a lassúság-gyorsaság terén. Hogy miért is? Nem kell már időt megadni, nem kell feltétlenül ott ülni mellette, az egyetlen hátráltató tényaző a Kishugi, aki nyaggatja, hogy menjen játszani. Csak egy sejtésem van, hogy mitől alakulhatott ez így. Egyrészt az történt, hogy a délutánok igen zsúfoltak lettek, mert a kisasszony elkezdett zenét tanulni, ami heti négyszeri elfoglaltság. nagyon szép és fontos dolog ez, de őszintén szólva meglettünk volna nélküle, ha a Drága nem szerette volna feltétlenül. Ezért "üzletet kötöttünk": mehet, ha annyira szeretne, de a tanulás rovására nem mehet. Abban a pillanatban -hm,hm-, hogy  rosszabbul megy a tanulás, vagy nagyon fáradtak látjuk, akkor vége a zene-bonának. Slussz-passz.

Van olyan nap a héten, hogy minden lecót itthon kell megcsinálni, és kérem megy, mint a karikacsapás.

Konklúzió:- Kérjünk segítséget a pedagógustól, hogy milyen straégiát dolgozzunk ki. (Nagyon jó, ez a ha a meséig nem készülsz el rendesen a munkáddal, akkor sajnos a mese alatt is dolgoznod kell, és nem fogok tudni nézni).

- Figyeljünk rá, segítsük ahogy csak tudjuk. Az nagy segítség, ha kiészítjük a dolgait, és a keze alá dolgozunk pl. ha kész van, akkor eltesszük ezt vagy azt a könyvet

-Ne csak a tanulásban várjuk el a tempót, de öltözésnél, vagy fürdésnél se hagyjuk álmodozni.

-Na és persze reménykedjünk, hogy a mi munkánk is meghozzaa gyümölcsét.

Az ajándékom a kis kis Csiguszoknak:

Nyomtassátok és színezzetek!

 

 

 

Jó hétvégét!

 

 

 

 

Címkék: család gyerek szülő gyereknevelés gyermekek pedagógus általános iskola tanító

A bejegyzés trackback címe:

https://okosanszeresd.blog.hu/api/trackback/id/tr902460152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vpb 2011.03.06. 23:44:35

Kedves Loreen

Annyira jól jellemezted az Én 2.-os csigabigámat is. Nagyon sokat kínlódunk ezzel. Úgy az öltözés, az olvasás, a tanulás terén.
Már minden osztálytársa már rég hazament mire Ő előkeveredik a suliból. Én már szétfagytam odalent...de Ő még cipőt vált, pisil, öltözik, pakol stb...
A házik ugyanígy csúsznak heti 3x mert Nálunk rajz van délutánonként.
Én kínlódok...de szó szerint. Amíg ülök mellette addig megy és haladunk, aztán minden más le bírja foglalni.
Suliban a dolgozatoknál, tollbamondásnál az utolsó feladatok, a lap alján levő részben van inkább a hiba...ami mutatja hogy elfáradt.
Jár olvasni is a nevtanba plusszban, ami most segített rajta, de még így is döcögünk.

Szeretem az oldaladat, bár még csak itt tartok, mert ma találtam rá, és az elejéről kezdtem olvasgatni.
Holnap folytatom.... :))
Bea

Loreen 2011.07.13. 07:16:42

@vpb: Kedves Bea! Ugyan elég régi a kommented, de azért köszönöm!
Remélem azóta kicsit javult a helyzet nálatok!
Reméelm olvasod majd az újabb írásaimat is!
Várom további észrevételeidet!
Üdv:
Lor