Elérkezett Advent első vasárnapja.

Az én Nagylányom már alig várja, hogy mikor mi fog következni, mert bizony állandó forgatókönyvünk van az ünnepekre. Előrebocsátanám, hogy mi nem vagyunk vallásosak. Ugyan megism,erkedünk a bibliai történettel is, de számunkra a családunk öszetartozásánk ünnepe, igazán a szeretet ünnepe a karácsony. Bár nem vagyok meggyőződve arról, amit sokan állítanak, hogy az ajándék nem lényeges. Szerintem a fa alatti meglepetések is ugyan úgy a hagyomány részét képezik, mint bármi más. Elég gáz ugyan, hogy anyagilag meglehetősen megrogyasztják a családokat. Perszte túlzásokba nem kell esni, már csak azért sem, mert a gyerekek a kevsebb, de igazán kívánt ajándéknak tudnak a legjobban örölni, de ajándék igenis kell. (Én is, én..)

Szóval, részemről a ráhangolódás már a nyaralás után megkezdődik. Lehet, csöppet betegsnek tűnik, a fréjem is kicsit kivan tőlem, de az is biztos, hogy neki van a legkevsebb gondja a karácsonyra. Igazából persze ekkor még csak tervezgetek, semmi komoly nem történik.

Az ajándékvásárlást igyekszem már szeptember végén, október elején elkezdeni. Előnye, hogy mivel hónapokra elosztom a költségeket, nem terheli meg egyszerre az amúgy is lapos pénztárcámat. A hátránya is ugyan ez: vásárolok, jól eldugdosom, és ugyan mindenféle listákat írok, de csak amikor csomizom a sok mindent jövök rá, hogy úristen mennyi mindent vettem . Na ilyenkor nem esem kétségbe, mert mindkét gyerkőc januári születésű, teszek félre a szülinapra valamit.

Aztán az első közös megbeszélés az otthonunk színeiről, ami persze mindig ugyan olyan marad, de olyan jó megnézegetni a szép ünnepi újságokat (évekre visszamenőleg :)).

Advent első vasárnapja előtt már igazán Zsizseg a Nagylány. Mikor vesszük az adventi koszorút (szégyen, de nem mi csináljuk. Én se lehetek tökéletes. vagy mégis?) Lesz e adventi naptár? Mikor jön a Mikulás? Na és mikor vesszük a karácsonyfát?

Aztán tegnap ebben a lucskos havas időben, amit egyébként nagyon élveztek a Lányok, elbattyogtunk megvenni a koszorút. Komoly szakértő szemmel vizslattuk a virágbolt kirakata előtt a koszorúkat és mikor döntöttünk, Nagylány -hogolyó kézből eldug egy doboz mögé a virágbolt előtt- büszkén vette kézbe a már sajátnak tekintett szépséget. Itthon pedig már a nappali kis asztalán virít a koszorúnk és alig várja, hogy meggyújtsuk rajta az első gyertyát.

De nem csak úgy geyszerűen gyertyát gyújtunk ám. Bulizunk. Sütit nem sütünk ilyenkor még (bár tetszik a szokás, hogy minden vasárnap süti, kávé kakaó, de a vonalai..óh), hanem az egyik karácsonyi cd-et betsszük és táncolunk. Fél órás kb ez a kis szerteartás, de minden héten megismételjük. gyertya meggyújt, zene és tánc ezerrel. nagyon jókat multaunk ám!

 

Aztán elsején megkapják majd a lányok az adventi naptárt is, bár ennek nem vagyok nagy rajongója. Tavaly a a nagynak készítettem én 4gyet, ami meg is van, de a kicsi oly kicsi még, hogy nem tudom mivel tömnék ki neki. Így marad az olcsó bolti változat idén.

Aztán mikulás környékén az egyik hétvégén elkészül a mézeskalácsunk. Álatlában szombaton sütjük, mert vasárnap ugye más a program. Erre is jól rákészülünk, kötényt kötünk, gyúrunk, nyújtunk. Aztán mikor az első adag kisűlt, ásót kapát eldobunk (nyujtót, gyúrót, kiszúrót) és egy-egy pohár tejecskével jól belakmározunk a friss mézeskaláccsal.

Jaj, hát a díszítést el is felejtettem! nagy karácsonyi csentres gyűjtők vagyunk. Évek óta  gyarapítjuk karácsonyi giccs gyűjteményünket és minden évben advent második vasárnapja körül körberakjuk velük a laksáunkat. Meg veszünk is néhány  "szépséget" . Tényleg nem vagyok oda semmilyen szobrocskáért, meg csentresért, de a akrácsonyba igenis nagyon belefér egy kis giccsparádé. Én nagyon élvezem. A girlandjaink is kikerülnek ilyenkor lassan, meg az ajtódísz is. (Olcsó fajta, mert egyszer lelopták az ajtónkról)

Nagyon fontos része a mi ünnepünk a zene, a vers, a mese. Ilyenkor karácsonyi könyveket lapozgatunk, tevezgetünk, álmodozunk, huszonötször üzenünk a Jézuskának ki mit szeretne.

Karácsony előtti hétvégén már teljes díszben a lakás a sütemények nagy része már kész, vagy meg is ettük.

Szent este előtti napon veszik meg Apával karácsonyfát (igen, nem a Jézuska hozza). Oda én nem szoktam menni, ez amolyan Apa-Lánya feladat. Olyan cukik, mikor hazajönnek és ecsetelik, hogy miért is az a fát választották.

A szenteste hagyományai azért mindenhol kialakulnak. Én egyre figyelek csupán, hogy ne kapkodjak, és ne legyek idegse semmiért, mert akkor oda az egész hangulat. Persze nem lesz így nálunk minden tipp-topp, meg teljesen csilli-villi, de a fa állni fog, kaja lesz, és ott vagyunk egymásnak mi négyen. Ez a

legfontosabb!

Na és az én adventi ajándékom:

 

 

 

Címkék: család gyerek szülő gyereknevelés karácsony ajándék advent dekoráció jézuska adventi koszorú karácsonyi dekoráció adventi készülődés karácsonyfa dísz

A bejegyzés trackback címe:

https://okosanszeresd.blog.hu/api/trackback/id/tr52478213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.