Ilyen iskolát szeretnék

 2010.11.30. 21:22

Nagyon vágyom arra, hogy egyszer valahol valaki rájöjjön, hogy bizony nem az íróasztal mögül kell kitalálni, hogy milyen a jó iskola. Még csak nem is biztos, hogy az "elit" iskolák pedagógusai a reprezentatív minta, hiszen az ő iskolájukban a családi hetterek, a szülői lehetőségek sokkal jobbak, mint mondjuk egy átlagos magyar iskolában. egy átlagos magyar iskolában minamellet, hogy a pedagógusok folyton azt hallják, hogy nincs pénz erre, arra, semmire, még a fáradt, sokszor megkeseredett szülőkkel is meg kell küzdeni. Hogyan lehetne változtatni? Mi az, amihez hozzá kellene nyúlni ahhoz, hogy változzék a helyzet?

Sokszor vívódik bennem ebben a kértésben az alternatív oktatásért rajongó és a hagyományokból is merítő pedagógus. azt hiszem a megoldás középúton van, valahol a régi és az új között.

Először is létrehoznék iskola-előkészítő osztályokat, amolyan nulladik évfolyamot az általános iskolákban. mire lenne ez jó? Egyrészt nem tenném kötelezővé, olyan szülők gyermekeinek ajánlanám, akik évvesztesek lennének egyébként. Ez az "osztály" tulajdonképpen egy óvodai csoportszobának berendezett teremben "lakna", de már "kötelező" foglalkozásokkal. Semmiképp ne arra gondoljatok, hogy írni, olvasni tanulnánk. Egyáltalán nem. (Viszont aki tudna pl. olvasni, az megkapná a lehetőséget arra, hogy bátran kibontakozhasson) Olyan személyiségfejlesztés folyna, ami az iskolérettséghez szükséges készségeket, képességeket helyezné előtérbe. Nagyon tetszene, ha már itt elkezdődne egyfajta szellemi szabadságra nevelés, ami nálam tulajdonképpen fantázia fejlesztés, problémamegoldókészség fejlesztés jelentene. Projektekben dolgoznánk, és a csudaszép csoportszobánk telis-tele lenne a gyermeke alkotásaival. Természetesen rugalmasan alakítanánk a foglakozásokat, semmiképp nem lenne csengőszó. viszont lenne reggeli és délutáni beszélgetőkör, délutáni csendes pihenő, de nem kötelező alvással.

Persze személyi feltélei is lennnének a dolognak, a két pedagógus mellé feltétlenül adnék egy asszisztenst is, aki 8-4-ig vagy 9-től 5-ig lenne a csoporttal.

A csoporttal fogallakozna még logopédus és fejlesztő pedagógus is szükség esetén.

Hogy mire lenne jó ez? Sajnos elsőben soszor azt tapsztaljuk, hgy a gyerekek kevéssé tanulják meg, hogy bizonyos ideig -10-15 percig -oda kell figyelni a pedagógusra. Sokan ha nincs kedvük, nem csinálják a feladatokat. Ezt sokszor elmondjukaz óvónéniknek, mert úgy érezzük, hogy egy nagycsoportosnak bizony már meg kell tanulni egy kicsit a kötelességeire is összpontosítani és háttérbe szoírtani az épp aktuális vágyait. Erről még hosszan tudnék írni, talán nem is egyértelmű amire gondolok. Másrészt az előkészítő csoportban olyan fejlesztés zajlana, ami nem valósulhat meg igazán az ovis vegyes csoprtokban -mifelénk kevés"tiszta" ovis csoport van.

Egyébként a hangulat lenne a lényeg. egy igazi ovi-suli átmenet, azoknak akik igényelnék, illetve egyes esetekben a nevelési tanácsadó vagy az óvónénik tanácsára.

Nem leszek népszerű, de megtartanám a szöveges értékelést, de egy kis változatással. A felmérők vagy egyéb munkák végére én most is írok a gyerekeknek egy-két szót. Miben voltál szuper és még mit kell gyakorolnod. Ide lehet mosolykát, szivecskét rajzolni, sőt szoktam sírós fejecskét, ha úgy alakul. Negyedikeseim vannak, ez a gyereknek szól elsősorban, de a szülő is látja otthon, hogy esetleg mit kell még gyakroloni, vagy éppen miért kapott dicséretet tőlem.

Ez persze rendgeteg munka és ennyi ideje nagyon keveseknek van. Viszont téynleg jól kiegészíti a jegyeket, százalékokat.

Azért nem volt elég jó a sok iskola által használt szöveges értékelés, mert egyrészt a szülők nem érezték a súlyát, sokszor nem értették vagy nem akarták érteni. Másrészt pedig sablon szövegek voltak, amikből dolgoztunk sokan, és ez nem lehetett mindenkire igaz vagy elég árnyalt ahhoz, hogy jól elmondja mit kell tudni a gyerekről. Sok esetben ez a fajta szöveges értékelés inkább konfliktus forrás volt szülő-gyerek között, mint egymás segítésének a mankója, lehetősége.

Tehát szerintem legyen százalék vagy jegyek (esetleg kibővítve)  és mellé egyéni értékelés szöveggel. Tudom. tudom rengeteg meló, de megéri szerintem.

Én a csengőt elfelejteném. Ugyan az óraszámok, és egyéb dolgok miatt elég nehéz rugalmasan tartani az órákat. Viszotn a tanárra bíznám, hogy adott helyzetben 45 vagy 90 perces órát tart. Nagyobb hangsúlyt helyzték a tantárgyak átjárhatóságára a tananyag elrendezésénél is odafiygelnék, hogy szinte projekt módszerrel dolgozzunk. Ami mondjuk alsóban környezet órán előjön, kerüljön elő olvasás, matek vagy éppen rajz, technika órán.

A reggeli beszélgetőkörkre legalább fél órát adnék reggelenként, és minden osztályban kialakítanék -felsőben is, beszéklgető sarkokat.

Az alsós osztálytermeket nem tévével és projektorral szerelném fel, hanem könyvekkel, lexikonokkal és normális, esztétikus  berendezéssel. Ha lehet számítógéppel és internethozzáféréssel. Sajnos a mi termünkben pl. még az én gyerekkoromból való bútorok vannak. az egyik polcunkat a falon a mindenes bácsink egy öltözőszekrény ajtajából eszkábálta -siralmas és nevetséges.

A szülőket sokkal jobban megmozgatnám. Több családi programot szerveznék, ami az iska délutáni életében zajlana. Lehet morgni, hogy megint jönni kell, de ez a gyerek érdeke. A peadagógusok többsége soha nem terhelné a szülőket olyan dolgokkal, aminek nics értelme.

A tananyagot átrendezném, átgondolnám. Történelemből pl. ne tanítsük többször ugyan azt. egyszer tanítsuk, de abban el tudjon mélyülni a gyerek, keltse fel az érdeklődését. egy történelmi kornak ismerje meg még ugyan abban az időszakban a művészetét, gazdaságát stb...

Alsóban is átgondolnám mi az amit nem kellen tanítani és mi az amire nagyobb gondot kell fordítani. Pl. tudomásul kell venni, hogy a gyerekek többsége otthon nem olvas. Értő olvasás csak azzal a csupán iskolai olvasással, otthoni motiváció nélkül nagyon nehéz.  Nem azért rossz a gyerekek értő olvasása, mert az iskolában tanítjuk meg őket olvasni. Vezetni sem fogok tudni, ha csak levizsgázok belőle, de azután sosem vezetek.

Sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznék arra, hogy a gyerekek egyénileg vagy csoportosan felkészüljenek valamiből, előadást tartsanak, egymásnak tanítsanak.

A kooperatív technikák alkalmazásához megteremteném a feltételeket. Egyrészt a sokszorosításo problémákat megoldanám. Másrészt az alapeszközöket (pl. kopéláda) minden pőedagógusnak megadnám, hogy ne a gyártás legyen a fő program esténként.

Mivel azt vettem észre, hogy nagyon fejlesztő, ha a gyereke nem egy könyvből, hanem akár 4-5-ből összevágva dolgoznak, az alapkönyv mellé, különböző szakemberek által kidolgozott feldatlapokat biztoiítanék. (vagy ismét fénymásolási lehetőséget). Ez miért jó? Mert egy könyv írója korlátozott  kérdéskultúrával rendelkezik - nem leszólásként mondom, tényként. Más szerzők, ugyan azt másként fogalmazzák meg, ami egyrészt fejlszti a szövegértést, másrészt a gondolkodái képességet is.

A mindenkit a saját képességeihez mérten fejleszteni nem csak egy mondat lenne, hanem valóság, a differenciált munka napi gyakorlat lenne minden iskolában. De azzal nem értek, hogy teljesen mást tanuljanak a gyerekek. A szakemberek közös munkája kell (fejlesztés, korrepetálás), hogy legyen, hogy a gyerek egy bizonyos szinten megtanulja amit kell. Viszont nem hiszem, hogy az értékelésnél vagy felmérőnél nagyon el kellene szakítani a többiektől. Tudja, hogy önmagához mérten ennyit fejlődött és ez a osztályban ennyit ér, és ide kellene eljutni. A fejlődés lenne a lényeg és a motiváció.

Rossz szó, de kötelezővé tenném a pedagógusnak a hospitálást akár más iskolákban is. Én szívesen megyek el máshová órát nézni, igaz ha hozzám jönnek, akkor roppant ideges vagyok.Nagyon jó kis ötleteket leht "lopkodni". Meghatározott időnként esetmegbeszéléseket tartanék pl havonta ebéd után. Ebbe a módszerek megbeszélése és az egyes problémák megbeszélése vagy akár csak az iskola életének megtárgyalása is belefélrne.

Ezekre az utóbbi ötleteimre azt mondja az egyik kolléganőm, hogy senki nem menne bele, mert már a századik bőrt akarják lehúzni rólunk. Fejlesszünk, neveljünk, tanítsunk úgy, hogy se megbecsülve nem vagyunk, se a lehetőségek nincsenek megteremtve hozzá.

Sok ötletem van még, ezek csak amik éppen eszembe jutottak.  Ha egyszer valaki kiváncsi lenne még rá, szívesen elmondanám, napokig tudnék róla beszélni.

Olyan iskolát szeretnék, ahol a gyerekek, szülők és a pedagógusok is egymásért  vannak. ha nehéz is a helyzet, összefogással szeretettelsok mindent meg lehetne oldani. Úgy kellne lenni, hogy az iskola-pedagógus és a szülő egymás mellett álló partnerek és nem ellenségek legyenek. Ez lenne a legfontosabb és legalapvetőbb változás amit szeretnék

 

 

 

Címkék: család tanulás szülő gyereknevelés iskola nevelés pedagógia pedagógus általános iskola tanító alternatív pedagógia kooperatív differenciálás

A bejegyzés trackback címe:

https://okosanszeresd.blog.hu/api/trackback/id/tr202484556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NevelőNő · http://nevelono.blog.hu/ 2011.01.03. 23:02:53

Kedves Kolléganő!
Remek kis utópiát írtál, de érdekelne, hogyan képzeled az anyagi vonzatainak előteremtését, mivel pillanatnyilag az alapfizetések is veszélyben vannak. Nem akadékoskodom, hanem valóban érdekel, mert a leírtakkal nagy többségében egyetértek.
Ui.: Örülök, hogy megtaláltalak, mert most indítottam egy blogot, melynek hasonló a témája, de más megközelítésben. Azt hiszem, ilyen embereket keresek, mint te.
Kukkants be hozzám!
NevelőNő

NevelőNő · http://nevelono.blog.hu/ 2011.01.03. 23:10:07

Elnézést a duplázásért, de nem voltam biztos benne, hogy elment az első komment. Így viszont van olyan is, amit az elsőben nem említek.
Szép napot!

Loreen 2011.01.04. 07:30:08

@NevelőNő: Szia! Köszönöm a hozzászólást, a véleményt!
Azt hiszem, hogy az anyagi vonzatok előteremtése nem a mi, pedagógusok feladata, már csak azért sem, mert nem látunk bele a költségvetési sakkozásba. ha engednének betekintést, és figyelembe vennék a véleményünknet, akkor biztos találnak megoldást.
A kedvenc mondásom mostanában, ami valamelyik politikus szájából elhangzott: "Pénz nincs, időnk van". Na ja, de a ma iskolába járó gyerekeknek nincs idejük várni, ők most járnak isibe.
Hú, talán lesz még egy bejegyzés erről, annyi gondolat elindult bennem!
Megnézem a blogod, köszi!
Lorren