Megbeszéltük. Persze nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én terveztem.

Nagy tanulsága is van a beszélgetésünknek és igazából ezt szeretném veletek megosztani.

Nálunk az este minden egy nagy beszélgetéssel zárul, a Nagylány aprócska kopra óta. Ki nem hagynánk egyetlen estét sem, ez amolyan szertartás féle, amihez ragszkodunk (A msáik esti szertartás, hogy elbújik a takaró alá, és meg kell keresni. Hogy mi olyan poéntos ebben, nem értjük, de Lánygyermek nagyon szereti ezt a kis a játékot)

Szóüval ezt a nagy beszélgetést is estére időzítettem. Csacsogtunk, csacsogtunk, egyszer csak megkrédeztem tőle:

- Kicsim, emlékszel, amit a Jézuskáről kérdeztél?

- Nem mire -felete. Nem tudtam, hogy azért nem emlékszik, mert kiváncsi én mire emlékszem vagy tényleg. Hát igen, ilyen firkásak a gyerekek.

- Tudod, hogy ki csenget.

- Ja, igen. Na és ki?

-Te mit gondolsz?

-Azt anya, hogy te csöngetsz, mert soha nem vagy itt, mikro csöngetés van -mármint  a szobájában, amikor jön a Jézuska.

- Nézd, én nem fofgok neked hazudni, -kezdtem el, nagy levegőt véve- de nem szeretném, ha a játékot elrontanánk. Sose csapnálak be téged, és szeretné, ha elmondanád mire vagy kiváncsi.

- Szóval a Jézuska hozza a fa alá az ajándékot, és ti csöngettek?

-Te mit gondolsz?

- Anya, én hiszek a Jézuskában!

-Hiszel?

-Igen, hiszek. Csak szerintem nem a Jézuska csönget, hanem ti. Ugye így van?

- Így. Tényleg hiszel a Jézuskában?

-Igen anya, hiszek.

És innen nem volt értelme tovább beszélgetni erről. Materialista énemen megint felülkeredett a mesét, izgalommal teli karácsonyokat szereteő másik.  Nem magyaráztam tövább, nem volt többre kiváncsi, még akkor sem, ha pontosan tudta, tudja az igazságot. Megföleltem, megpusziltam és másról beszélgettünk.

És, hogy mi a tanulság?

Egyszer valahol olvastam, talán azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenni akkor, ha a gyerek mondjuk a szexről kérdez. Az volt a jótanács, hogy ne a méhecskékről kezdjünk beszélni, de ne is csapjunk a lecsóba túlságos. A legjobb, amit tehetünk, hogy megkérdezzük, a gyerek pontosan mire is kiváncsi.  Ha elmondta mit szeretne tudni, akár időt is kérhetünk, hogy ezt végig kell gondolnunk, mert olyan egyszerű a válasz a kérdésére. Gondoljuk végig, mi az amit elmondunk majd, de gondoljunk tovább egy kicsit, mert több időt nem érdemes kérni.

Üljünk le a gyerekkel, mondjuk el, hogy végiggondoltuk, beszélgessünk. Ne használjunk nagyon tudományos szavakat, egyszerűen, egyszerre nagyon keveset mondjunk. ha még kérdez, kénytelenek vagyunk válaszolni, de mindig csak nagyon kevset mondjunk. ha nem kérdez többet, akkor annyiban maradjunk, ha újra előjön a dolog, megint válaszolunk.

Igazából szerintem arról van szó, hogy a gyerekeknek bizonyos témákban csak annyit mondjunk, ami épp kilégíteni az akkori kiváncsisásgát, semivel sem többet. Nagyon fontos, hogy biztosítsuk arról, hogyha további kérédsei vannak, forduljon bizalommal hozzánk, mert nagyon szívesen beszélgetünk vele bármiről.

Tapasztalatom szerint ez a fokozatosság nekünk szülőknek is nagyon jó ám. Felkészít a nagyobb, komolyabb beszélgetésekre.

Ha nem felejtem el, hogyan zajlott nálunk az első felvilágosítás. Persze, hogy akkoriban, mikor a Kicsilányt vártuk.

Jól elkaranyarodtam a télapótól, de de biztos vagyok benne, hogy az én gyermekem lelkében ugyan olyan fontos dolog z a Jézuska kérédés, mint bármi más, na és, hogy pont a szex-el tudtam párhuzamba állítani? Kicsit faramuci, de ez van...