Ha hőség van azért, ha rossz idő, azért. Ragadjatok ceruzát és csináljátok meg ezt a néhány feladatot. Nem kell rongyosra rágni a cerka végét, nem is nehezek!
Keresd meg az a virágot, mely pontosan olyan, mint az első!
Találjuk ki milyen színű legyen az 1 és a 2. Készítsünk csodaszép pillangót!
Haladj a cerkáddal a vonalon! Rajzold az üres négyzetbe a képet!
Mivel semmit se szabad túlzásba vinni, legyen elég mára ennyi.
A fenti feladatlapokkal a figyelmet, emlékezetet fejleszthetjük. Legközelebb a matematikához, íráshoz kapcsolódó feladatlapokat hozok nektek.
Nem csak azért, mert tantónéni vagyok, egyébként is kell szerintem nyáron hébe-hóba egy kicsit gyakorolni.
Na de kinek van kedve hozzá?
Még nekem sincs, pedig én igazán -köztudottan- egy maximalista vagyok. Azt is ismeritek biztos, hogy igyekszünk érdekessé tenni a gyakorlást. Nyáron, 40 fok melegben, tapasztalatom szerint meglehetősen nehéz ügy(meg is nézem írtam e már erről bejegyzést, naívabb korszakomból). Ja, és minél nagyobb -lásd firkásabb a gyerek - annál is.
Szóval fogtam magam, és keresgéltem a neten és találtam is néhány oldalt, ahol vannak jó kis gyakorló feladatok.
Húú, megmondom őszintén, hogy azt gondoltam kutya, macska se olvassa ezt a blogot.
Először is annyi ilyen és ehhez hasonló van, másrészt meg, valahogy talán nem voltam elég kitartó.
Talán az is közrejátszik, hogy nehéz éven vagyok túl, mind magánéletileg, mind a munkámban.
Azt is biztosan halljátok, hogy ilyen-olyan változtatásokat akarnak végrehajtani az oktatásban. Persze, lehet sok mindent csinálni, de itt és most, kikiáltanám a világűrbe, hogy mondjátok meg, hogy ha vki 99000 forintot (azaz kilenvenkilencezer) kap havonta fizetésként, ne legyen elkeseredve? Ja, én elvagyok. Elkövettem két nagy hibát. Pedagógus lettem és nem számoltam azzal, hogy pénzből él az ember. Azt csinálom amit szeretek, de bizony erősen elhomályosítják gyakorta a könnyeim ezt a munkám iránti lelkesedést. Másrészt szültem két, gyönyörű gyereket, akiket szeretnék tisztességgel felnevelni. Ja, és persze, ha nem szerelemből mentem volna férjhez, hanem merő számításból, hát talán nem lennék ilyen elkeserítő helyzetben.
Szóval, talán lesznek újabb írásaim, amit lehet, hogy mást is érdekelnek. Várom a témajavaslataitokat is.
Megint meghasonultam Önmagammal. előfordult már velem, nem egyszer. Nagyon szeretem ezeket a helyzeteket. Elgondolkodtatnak, értékelésre késztetnek. A gyermekeim nevelésével kapcsolatban, talán nevetséges, de nagyon komoly elveim és elképzeléseim vannak. Nagyon szeretném, ha a boldog, a társadalom számára értékes felnőttek lennének. Olyanok, akik, ha nem is csinálnak semmi extrát, nem fedezik fel a spanyol viaszt életük során, de biztonsággal, becsülettel leélhessék az életüket.
Na és itt jön a meghasonulás. Biztonsággal? Becsülettel? Amikor minket közszolgáltató cég ver át több ezer forinttal és még arra sem hajlandó, hogy szóba álljon velünk? Amikor körülöttünk mindenki lop, csal és legfőképp hazudik, mint a vízfolyás.
Az én hibám, tudom. egyszerűen belebetegszem a tisztességtelen dolgokba. Valahogy rosszul vagyok összerakva. és sajnos úgy néz ki, lassan ebbe megyünk tönkre, és újra kell építeni az életünket. ha nem szívom fel magam és nem állok be a sorba.
De a gyerekeknek mit tanítsak? Mi a helyes akkor, ha tudom, hogy becsülettel, tisztességgel élve az életet csak balek lehetsz? Tanítsam arra, hogy a kiskapukat keresni nem erkölcstelen? Az iskolában ugye azt mondjuk, hogy nagy bűn a csalás, fontos a becsületesség, hogy vállaljuk a felelősséget a tetteinkért. A mai világban felnőttként ez azt jelenteni, hogy amíg rá nem jönnek azt csinálsz amit akarsz, élj meg úgy és abból, amit tudsz, amit találsz. na persze ha lebuksz, akkor vállald a következményeid, de ha van pénzed bármit megúszhatsz.
Mit mondjak a gyerekeimnek? Amikor látják, hogy a drága becsületes, törvénytisztelő, tisztességes szüleik a csőd szélén állnak?
Még át kell gondolnom, és ezzel talán nem vagyok egyedül....
A farsang egyébként is a bulizás időszaka, de nálunk különösen igaz ez. Mindkét csemete szülinapja a báli időszakra esik, talán ezért vagy nem, de imádnak bulizni. Bevallom én is. Alig vártam, hogy megrendezhessük a Nagylány első szülinapi buliját, amire a 4. szülinapján került sor először. Persze előtte is tartottunk bulit, de csak (csak? Nagyon tudunk ám táncolni!) családi körben. Kiscsoportos volt, amikor először meghívhatta néhány kis barátját, hogy együtt ünnepeljenek.
Én az otthoni bulira esküszöm, de bevallom, hogy az évek során átalakult nálunk a bulirend.
Az első szülinapokat otthon tartottuk. Nagyon jól sikerültek. A gyerekek és mi is nagyon jól éreztük magunkat. A buli után még a többi szülővel órákat beszélgettünk, és bizony késő este volt, mire mindenki hazatalált.
Aztán amikor A nagylány 6. szülinapjára készültünk, már várandós voltam. sőt, szinte mindenórás, így azt gondoltuk, hogy akkor most ezt inkább nem kéne felvállalni. Így ezt a Bulit Kikában tartottuk, ami szintén nagyon jól sikerült. A következő években sem itthon tartottuk a bulit, ilyen-olyan okok miatt -erről később-, de a maga nemében mindegyik felejtethetetlen volt, és nagyon jól sikerült.
Egyébként is imádok mindenféle programokat szervezni, ezért szeretnék most néhány tanácsot, ötletet adni az előkészületekhez.
Amikor eltervezzük, hogy bulit rendeznénk, akkor először érdemes végiggondolni, mit szeretnénk és mit tudunk vállalni:
- Legelső, és legfontosabb, hogy lőjük be mennyi az annyi, vagyis mennyi pénzt szánunk a bulira. Szerintem kb. 10.000 Ft-tól már ki lehet hozni egy bulit, de a határ a csillagos ég. Az én véleményem az, hogy nem az ára határozza meg a bulit. A szerényebb, jól szervezettebb buli lehet többet ér. Nem érdemes ilyenkor semmiféle versengésre gondolni, vagy belemenni -pl. más anyukákkal, családokkal. Ha úgy érezzük, hogy mi nem tudnánk mondjuk azt nyújtani, amit a környezetünk, szervezzünk csak egy pizsi-partyt a legközelebbi barátnőkkel. Ez anyagilag nem annyira megterhelő, de fantasztikus bulit kerekíthetünk belőle.
Ha otthon tartjuk a bulit, a következő költségeket mindenképp vegyük figyelembe:
-torta és annak dekorációja (tűzijázék? Én nem szeretem)
-a lakás dekorációja (készíthetjük mi magunk, ekkor is szükségesek anyagok, eszközök. ha vásároljuk, akkor érdemes jobb minőségűt venni, mert több évig használhatók. Jó tanács: a boldog szüli feliraton ne legyen évszám!!)
Dekorációban is csak a pénztárcánk szabhat határt elképzeléseinknek. Én mindig a kevesebb, több híve voltam!
Dekorációban választhatunk témát is, mondjuk egy rajzfilmet, vagy nagyobbaknak filmet is, ami körbelengi majd a bulit (pl. Kalózok, bohócok, cicák, kutyák stb..)
- ha papírtányért és poharat használunk ennek a költsége (ha több évre gondolunk, vegyünk Ikeás műanyag poharat,tányért, evőeszközt. Hét közben is használható, hosszútávon olcsóbb)
-gondoskodnunk kell üdítőről, és ha felnőttek is lesznek egyéb italokról. Apró harapnivalókat is készítsünk. Nagy fába ne vágjuk a fejszénket! Próbáljunk egészségesebb nasit adni, de a gyümölcs nem épp erre az alkalomra való. Nem megbántásként, de csak buli lesz. Nem? olyanban gondolkodjunk, ami előre elkészíthető, de lehet pizzát is rendelni. Jó tudni, hogy az ovis kislányok még nagyon keveset esznek a bulikon, legjobban a chips a fogyó, de imádják a popcorn-t is, otthoni pattogtatással. A 8 éves nagylányom buliján viszont egy szem kaja sem maradt!!!! Kisfiúk étkezési szokásaival kapcsolatban várom észrevételeteket. Nyári bulin szerintem a jégkrém is beleférhet, de a saláta féléket kevés gyerek szereti. Apró szendvicseket készíthetünk. Nagy sláger nálunk a kókuszgolyó (régebbi posztban a receptünk). A jó az, ha a torta mellett van édes és sós nasi is. Azt is gondoljuk végig, hogy milyen hosszan tart a buli, mert ha főétkezésbe is belenyúlik, akkor arról bizony nekünk kell gondoskodni (tészta?)
- Érdemes játékokkal is készülni, ehhez adok az alábbiakban néhány ötletet. A szükséges eszközökről is gondoskodjunk (ollót kérhetünk az oviból, de ragasztót vennünk kell, meg pl. színes lapot, ragasztót)
-meghívót is készítenünk kell. Ehhez nagyon klassz sablonokat találtam, a következőkben közre is adom majd. Viszont színes nyomtató szükséges hozzá. Lehet készen venni meghívót és csak ki kell tölteni, de készíthetünk mi magunk is kedvünk szerint.
Ez egy nagyon dekoratív, jópofa megoldás.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, amiről gondoskodnunk kell.
A buli előtt legalább egy héttel adjuk oda a meghívókat! Érdemes megnézni, hogy ne legyen ünnepnap, vagy hosszú hétvége azon a hétvégén, mert sokan elutazhatnak.
Milyen programot tervezzünk?
Persze ez évszakfüggő is, és az se mindegy, hogy kinti vagy benti programról van szó.
Mi emeletes házban lakunk, így adott, hogy kimenni nem nagyon tudunk. Egy kert nagyon sokféle lehetőséget kínál, de nem kell elkeseredni, a lakásban is nagyon klassz bulit lehet tartani.
Az érkezéskor érdemes kicsit feloldódni hagyni, szabadon játszani a gyerekeket. Az ajándékokat az érkezéskor is át lehet adni, de kedves dolog a gyertya fújás utánra időzíteni, amikor a szülinapos megnézheti a kapott ajándékokat és mindenkinek megmutathatja. Esetleges hátránya lehet ennek, hogy rögtön mindent szétkapnak a srácok, mert a sok érdekes dolgot ki akarják próbálni.
Ha úgy látjuk, hogy már kissé elszabadult a pokol, vagy unatkoznak, akkor rukkoljunk elő valamilyen játékkal.
Lehet csapatokat alakítani, de részt vehetnek önállóan is a gyerekek a játékokon.
Ha egy téma köré szerveződünk, akkor ahhoz kapcsolódó dolgot találjunk ki.
-csapatban lehet puzzle-t kirakni (nyertes csapat csokikát, többiek cukrot kaphatnak vagy akár kölesgolyóval is jutalmazhatunk)
-rendezzünk táncversenyt, vagy tornáztassuk meg a gyerekeket
-készíthetünk valamit közösen. Mi egyszer farsangi álarcot alkottunk. előre megcsináltam a szemüvegeket, és a gyerekek díszítették. Lehet pillangókat dekorálni, de voltunk szülinapon, ahol poharat díszítettek üvegfestéssel, és persze mindenki hazavihette a poharát. Vagy a jól bevált kókuszgolyót készítsük el közösen és mindenki vihet haza belőle (süniket is lehet belőle készíteni)
-nagyon klassz lehet nagyobbaknál, ha kareokizunk.
-a régi jól bevált játékokat is játszatjuk -székfoglaló, lufifújó verseny, evő- és ivóverseny
-énekelhetünk, körjátékozhatunk együtt
Ezek után jöhet a tortázás. Összeverbuváljuk a társaságot és leültetjük őket. a szülinapos persze a fő helyen ül. Jöhet a zene és a torta, ének, fújás, nagy taps. Ezután átadhatjuk az ajándékokat, közben felszelhetjük a tortát.
A tortázás után hagyjuk őket játszani a buli végéig, esetleg apró tárgyakkal rendezhetünk tombolát a buli végére.
Persze ezer és ezer lehetőség van még, én csak néhány ötletet gyűjtöttem most össze.
A szülinaphoz Halász Judit dalát ne hagyjuk ki:
A következőkben a meghívókkal szeretnék segítségetekre lenni majd.
Nem vagyok híve a direkt otthoni fejlesztésnek, de sokszor a kicsik szívesen is csinálják a feladatokat. Ha pedig így van, akkor miért ne csináljuk, baja biztos nem lesz tőle. Természetesen tanítani semmit nem szabad, az majd az iskolában következik.
Az irányokat mindenképp ismerje, alakuljon ki, hogy a balról-jobbra haladunk a papírunk, és a finommozgás-koordináció fejlesztése sem egy hátrány. Ha úgy érezzük, hogy ezek a feladatok nem annyira mennek még, akkor egyszerűen csak nagyítsunk rajta, akár másológéppel, vagy akár kézzel is megrajzolhatjuk a feladatokat. Csomagolópapíron lépkedni is lehet a vonalakon, vagy kirakni fonallal például. Mind mind mókás játék és észrevétlenül fejlődik a nagycsoportosunk!
Nem tanácsolom, sőt ellenzem, hogy szülő otthon tanítsa a gyerekét. Szerintem az együtt töltött idő beszélgetéssel, játékkal, kézműveskedéssel, közös tevékenységekkel kell, hogy teljen. Sokat kellene beszélgetni a természet változásairól arról, ami éppen a gyereket vagy minket (az ő szintjén) foglalkoztat. Táncolni, énekelni kellene nap mint nap, mesét és verseket olvasni esténként.
Persze az nem tilos, hogy apró előkészítő feladatokat adjunk a gyereknek. Az írásmozgás-koordináció előkészítése nagyon fontos ahhoz, hogy sikeresen alakítsa majd a betűket csemeténk. Szerintem aki pici korától sokat rajzolt, festett, ollózott, gyöngyöt fűzött stb., annak a keze iskolás korára tökéletes alkalmassá válik arra, hogy betűket kanyarítson vele. Persze sokszor makacsak azok a kezecskék, és egy kis ösztönzésre várnak. Bíztassunk, segítsünk, akár ezekkel a feladatlapokkal:
Sajnos nálunk nagyon is aktuális a téma. Drága Dédnagypapánk a héten elhunyt és bizony a nyolc éves Nagylánynak már nem lehet és nem is szabad köntörfalazni.
Én most semmi tudományosat nem szeretnék közvetíteni, csak a saját érzéseimet, tapasztalataimat.
Elsőként el kell mesélnem, hogy a mi gyermekeink úgy nőnek fel, hogy a halál, vagy valaki meghalt, az természetes számukra, hiszen az én Édesanyám meghalt, még az ő születésük előtt. Mivel más választásunk pedig nincs, a temetőbe is jönnek velünk minden alkalommal. Vannak, akik tiltakoznak ez ellen, mert úgy gondolják, hogy mindenféle dolgok történhetnek a gyerekekkel a ott. Akinek van választása tegye szíve szerint, nekünk választásunk sincs. Viszont ez azt is jelenti, hogy a temető-látogatások alkalmával kérdeznek a gyerekek és mi válaszolunk nekik. Őszintén, és nem a tudomány, vagy valami szakirodaolm szerint, hanem, amit a saját érzéseink diktálnak.
Ami számomra a legfontosabb, hogy azt a szorongást, félelemet ami mindannyiunkban van a halállal kapcsolatban, azt próbáljam kicsit feloldani. Megérteteni a gyerekekkel, hogy megszületünk és meghalunk, ez az élet rendje. Talán így a saját szorongásom is oldódik. Sosem térünk ki az ilyenfajta beszélgetések elől sem, és igyekszünk érthető, egyszerű válaszokat adni.
A héten azonban nem csak távoli eseményként, hanem napi helyzetként kellett szembenéznem ezzel a dologgal.
Az első sokk pilanatában nem tudtam uralkodni az érzelmeimen, nagyon megviselt a Dédi hirtelen halála. Az első fájdalmat követte a megdöbbenés, és a tudat, hogy a Nagylánynak is el kell ezt mondani. Először halogatni próbáltam magamban, hogy majd következő nap, mert úgyis iskola, meg minden. Aztán rájöttem, hogy nem tudnám vele megtenni, hogy nem mondom el magamtól, akkor amikor megtudtuk. Kapcsolatunk meg van olyan, hogy ha hall valamit, amit nem ért, nem tud, akkor kérdez, márpedig aznap este és azóta is a Dédiről emlékezünk, temetést szervezünk, intézkedünk. Ha kérdez,akkor mit mondtam volna? Talán annyit, hogy csak meg akartam kímélni. Mitől? Ha az én hitem szerint ez egy természetes dolog, akkor mitől kell megkíméálni?
Szóval a saját fájdalmamat legyűrve elmondtam a Drágának. Nem volt könnyű, de örülök, hogy elmondtam, mert semmi olyat nem kérdezett, amire ne számítottam volna. Rádasul pont úgy fogadta, ahogy előtte én. Sírva, aztán szomorúan, végül pedig tudomásul véve az elkerülhetetlent.
Azt hiszem, hogy sokat segíthetünk a gyerekeknek azzal, ha mi magunk is megtanuljuk kezelni a halállal kapcsolatos érzelmeinket.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy mások erről mit gondolnak, Ti hogyan oldattátok meg ezt a helyzetet. Akár Hozzászóláskét, akár e-mailben várom a történeteket. (looren.pearls@citromail.hu)
Nagyon fontosnak tartom, hogy erről a témáról beszélgessünk, hiszen sajnos valamikor mindenkinek szembe kell nézni ezzel a dologgal.
Ja és még egy dolog. Nyolcévesem szeretne eljönni a temetésre. te elvinnéd?
Hogy miért a "csak tudatosan" jelző a kókuszgolyó mellé?
Nagyon egyszerű a válasz! Ha csemeténket bevonjuk a házimunkákba és sütünk- főzünk együtt, az nagyon nagy fejlesztő hatással bír. Már csak magában az együttlét is egy nagyszerű örömforrás, nem beszélve arról, hogy a mozgásfejlődés, a gondolkodás fejlődés, a beszéd is előremozdul a konyha tevékenységek által.
Én nagyon jól bírom a gyerkőceim által létrehozott kupit és koszt, amit "segítés" álca alatt csinálnak, de pl. a legjobb barátnőm is írtózik attól, hogy bármiféle házimunkába belekontárkodjanak a gyerekek. Nincs ideje-mondja -és egyébként is sokkal gyorsabban megvan, ha ő maga megcsinálja. Utálja, ha a gyerekek "koszosak". Na igen, ez plusz melóval is jár, de a közösen elkészített kókuszgolyónál nincs ám finomabb! Kétévesem is csinálja, ugyan nem golyókat, hanem inkább másvalamire emlékeztető gyártmányokat, na de valahol el kell kezdeni!
Ha több gyerkőc van, akkor mindenkinek korának megfelelő feladatot kaphat, és a munkamegosztás is egy jó lehetőség.
Elkészítés: A kekszet elkeverjük a cukorral, a kakóaval és a szobahőmérsékletű vajjal. Beletesszük a rumaromát. Annyi tejet öntünk hozzá, amennyi szükséges. Összegyúrjuk.
Nedves kézzel golyókat formálunk belőle és egyenként kókuszreszelékbe forgatjuk őket.
Jó munkát és jó étvágyat!
Na és közben egy kis zene! Az osztályommal naponta meghallgatjuk!
A rohanó hétköznapokon talán nincs idő arra, hogy egy-egy játékos feldatlapot megcsináljunk együtt, ezért hétvégére hoztam néhányat. Csak szemezgetés, igazán tematika nincs benne. (Különösen azért, mert nem nagyon értek a technikai részéhez és nem tudom a méretét megváltoztatni a képeknek).
Hoztam egy linket is, ahonnan mazsolázhattok.
Azért a hétvégén sokat beszélgessetek, és menjetek ki a szabadba hógolyózni, szánkózni. Nálunk csupa hó minden!
Soha ne feledjétek, hogy a közösen törltött idő örömmel teljék!
A szülők egyik jellemző gondja, mikor kezdje gyerekük az iskolát. Ne legyen túl korán, mert akkor a legjobb intézményben is kudarcok érik, ám sokat várni sem szabad, hiszen ha már tanulni akar és kíváncsi, vétek lenne visszatartani! Az iskolaérettség olyan idegrendszeri érettségi állapotot jelent, amelyet nem lehet siettetni, gyorsítani vagy kierőszakolni. Olyan ez, mint a járni vagy az ülni tanulás – ha minden feltétel adott, akkor magától megy. A jogszabály szerint tanköteles az a gyerek, aki az adott naptári évben, május 31-ig betölti a hatodik életévét, ám szülői kérésre vagy a nevelési tanácsadó javaslatára még egy évig otthon maradhat.
Figyeld meg az alábbi kérdések megválaszolásával, érett-e gyermek az iskolára !
1. Eléri-e gyermekem a 120-130 cm-es magasságot és a 20-22kg-t? A kisebb termetű gyermek gyakran fáradékonyabb társainál.
2. Elindult-e a fogváltás? Ez a csontosodás megindulását jelzi, és az ülő- és állóképességgel van szoros összefüggésben.
3. Tud-e gyermekünk cipőt kötni? Ennek hiánya a gyengébb kézügyességre és téri tájékozódásra utalhat.
4. Jó-e gyermekem ceruzafogása? Az ehhez szükséges izmokat a csontosodási folyamat kezdete előtt, sok gyurmázással lehet erősíteni.
5. Összerendezett-e gyermekem elemi mozgása? A kúszás, mászás, lábujjon– sarkon–talpélen való járás, a szökdelés pontos kivitelezése elengedhetetlen az írás- és olvasástanuláshoz .
6. Jó gyermekem egyensúlyérzéke? Ez a fejlett idegrendszerre utal, melynek hiánya figyelem- és magatartászavart okoz. Gyakoroljuk a vonalon járást, a járdaszegélyen járást, a pincérkedést tálcával.
7. Fejlett a vállöv, a könyök és a csukló finommozgása? Ez a szépírás alapja, mely talicskázással, kobrázással, függeszkedéssel, később fűzéssel és ujjtornával fejleszthető.
8. Tudja-e szinkronban és egymástól függetlenül irányítani végtagjait? Ez az azonos majd ellentétes kéz-láb emeléssel, masírozással, ellentétes térdráütéssel, indiánjárással, láb köröz – kéz tapsol gyakorlatokkal fejleszthető.
9. Meg tudja-e nevezni testrészeit? Mivel a legbiztosabb pont a saját testünk, ezért ha ez bizonytalan minden azzá válik.
10. Kialakult dominanciákkal rendelkezik-e? Vagyis pl. mindig ugyan azt a kezét használja-e rajzolás, evés közben?
11. Koordinált-e a szemmozgása? Nehezítő tényező a sok tv és számítógép használat. Szemtorna lehet a fej elmozdulása nélkül: szemmozgatás jobbra, balra, le, föl, rézsútosan.
12. El tudja-e különíteni a jobb és bal irányokat, illetve helyesen használja-e a névutókat (alatt, fölött, mögött stb…) ?
Képes-e adott mozdulatokat ill. alakokat térben (pl. építés) és síkban (pl. rajz) leutánozni?
14. Képes-e mozgássorozatok elvégzésére (pl. taps-lépés-guggolás, gyöngyfűzés) ill. rajzminták követésére?
15. Képes-e irány követésére? Itt is eleinte nagymozgásban, később finommozgásban, papíron.
16. Megfelelő-e a szem-kéz koordinációja? Ezt például célbadobás során figyelhetjük meg.
17. Biztosan különbözteti-e meg az alakot a háttértől? (Mi van a képen hátrébb, mi előrébb? Egymásra rajzolt tárgyak elkülönítése.)
18. Felismeri-e az azonos alakokat, színeket, nagyságokat, mennyiségeket? (pl. különböző színű és nagyságú kockák válogatása.)
19. Az azonosságon túl felismeri-e a különbözőségeket?
20. Különböző hangokat meg tud-e különböztetni egymástól? (pl. azonos hangzású szavakat: pl: kéz-kész, mind-mint)
21. Felismeri-e a rész-egész viszonyát? (pl. kis részleteket megkeresni az egészen belül)
22. Megye-e a szétszedés és újra összerakás gyakorlata?
23. Képes-e az egyik érzékszerv-csatornán nyert információt másik csatornára átfordítani? (pl. mesét lerajzolni.)
24. Képes-e magát árnyaltan kifejezni? Van-e türelme másokat meghallgatni? Tud-e kérdezni? Ezeket a sok mesehallgatás, verstanulás és beszélgetés fejleszti.
25. Be tud-e fejezni önállóan egy elkezdett történetet?
26. El tudja-e helyezni magát időben és társadalmi környezetében? Ismeri-e az évszakokat, napszakokat, napok változását?
27. Tud-e szabályok szerint viselkedni a mindennapi életben és a játékban egyaránt?
28. Tűri-e a kudarcot?
29. Bizalommal fordul-e a felnőttek felé? Elfogadja-e őket?
30. Játszik-e a közösségben?
Tanulási zavarokkal küzdő gyermekek iskolakezdése
Egyes kisgyermekes szülők számára az ősz, az iskolakezdés sokkal inkább szorongást, mintsem reményteli várakozást hoz. Lehet, hogy az apróságnak nem megy úgy az olvasás vagy a számolás, mint a társainak, lehet, hogy kiderül, bizonyos képességei nem megfelelően fejlettek, esetleg tanulási, olvasási zavarokkal küszködik. Az első sokk után azonnal segítséget kell keresni. Azt nem szabad elfelejtenünk, hogy nem vagyunk egyedül, a diszlexiában szenvedő gyermekek száma évről évre nő. Nem szabad szégyellnünk, hogy gyermekünk más, nem szabad homokba dugnunk a fejünket, hiszen az időben elkezdett fejlesztéssel a problémák teljesen, vagy nagy mértékben orvosolhatók. A diszlexia kialakulásában nemcsak organikus okokat, hanem a modern életvezetési szokásaink, környezeti ártalmaink hatását is felfedezni vélik a szakértők. Sajnos a magyar átlagiskola nem tud mit kezdeni azzal, aki képességei terén egy kicsit "más"; nálunk gyakorlatilag lehetetlen az együtt tanulás.
Hétköznapi életünk során sohasem gondoljuk végig, hogy alaptevékenységeink: a járás, a beszéd, a számolás vagy az olvasás rendkívül bonyolult és összehangolt agyi, idegrendszeri tevékenységek. Hogy ezeket a legalapvetőbb cselekvéseinket sikeresen elvégezhessük, már csecsemőkortól fogva teljesen ép érzékelési, látási, tapintási, hallási feldolgozó rendszerekkel kell rendelkezzünk. Ha ezekben a folyamatokban a legcsekélyebb zavar is mutatkozik, már pici kortól fogva tanulási problémák jelentkeznek. Ezek közül a leggyakoribb – és mára talán a legismertebb – a diszlexia.
A diszlexia fogalmát többféleképpen értelmezik. Sokan kizárólag az olvasás problémáját, zavarait tekintik annak. Mások az összes anyanyelvi készséghiányt a diszlexia kategóriájába sorolják: a folyékony, pontos és értő olvasás, írás és helyesírási készség elsajátításában jelentkező problémákat.Beszédészlelési és beszédértési terápia Már ötéves korra kialakulnak azok az alapvető képességek, amelyek a későbbi olvasáshoz szükségesek: a térben való pontos tájékozódás, a hangok pontos megkülönböztetésének képessége, a jobb- vagy balkezesség, a fejlett vizuális és auditív memória, szótalálási képességek, sorozatok ismerése, mint a napok, évszakok vagy a hónapok. Sajnos a kisgyermekek 15-20 százaléka valamilyen tanulási nehézséggel küzd, s ez a szám évről évre nő. Régebben legfeljebb csak annyit mondtak a gyermekre, hogy figyelmetlen vagy buta, ma már egyre több az értő szakember, aki időben felismeri és kezelésre irányítja a gyermeket. A problémás gyerekek számának emelkedéséhez hozzájárul felgyorsult, különféle vizuális ingerek áradatát felvonultató, zajos élettempót, ami nem kedvez a beszédészlelésnek, a beszéd megtanulásának, a sok mesterséges eszköz, számítógép, videó hatását is. Ezek a modern környezeti ártalmak felerősítenek bizonyos örökölt tulajdonságokat, rombolják a gyermekek fejlődő idegrendszerét, gátolják az egészséges gondolkodás kialakulását.. Ma, a vizuális kultúra korában a gyerekek sokkal inkább vizuális képek alapján tájékozódnak, mintsem hallási ingerek alapján. Azaz a tévében lejátszott mesét nem a hallott szöveg alapján értik meg, hanem a képek sorozatából rakják össze a történetet. Korunkban a gyermekek mozgáskultúrája és életvitele jelentősen torzul: a városi kisméretű panellakásokban nincs elegendő tér a mozgásra, nem másznak fára, nem futnak eleget. Pedig az idegrendszer érésének alapja az egyes mozgásminták alapos begyakorlása. A családok életvitele ma rendkívüli iramban zajlik, nincs elegendő idő a közös együttlétekre, amik oly fejlesztőleg hatnak a gyermekre.
A diszlexia felismerése:
a diszlexia első jelei már óvodáskorban felismerhetők, a normálistól eltérő képességek folyamatos fejlesztéssel már ekkor javíthatók. Minél korábban elkezdődik a fejlesztés, annál nagyobb az esély a problémák teljes mértékű rendezésére, hiszen óvodáskorban az idegrendszer még nagyon jól formálható, a sérült funkciók helyére újak építhetők.
Diszlexia-veszélyeztetett az a gyermek, aki ötévesen még rosszul tájékozódik a térben, nem igazodik el a saját testén, nem tudja, hogy melyik a bal és a jobb keze. Szintén erre az időszakra kell kialakulnia, hogy melyik a gyermek domináns keze, melyik kezével rajzol és eszik, melyik kezével végzi a főbb tevékenységeket. Veszélyeztetett az a gyermek, aki egyik kezéből a másikba pakolja a ceruzát, hezitál, melyik kezével írjon. Sok olyan gyermek van, aki bal kézzel ír a testközépvonalig, ott átteszi az íróeszközt a másik kezébe, és azzal folytatja a munkát. További fontos tényező a szem és a kéz közötti koordináció kialakulása, azaz hogy az olvasás és írás során a kézzel végzett munkát folyamatosan tudja majd követni a szemével. Komoly terápiát igényel az a gyermek, aki nyelvileg hátrányban van, későn tanul meg beszélni, illetve mondatszerkesztési, ragozási problémákkal küzd még ötévesen is. Figyelemfelhívó jel még, ha a kisgyermek mozgáskoordinációja el van maradva, vagy mozgásfejlődésében szokatlan jegyek észlelhetők.
Iskolaéretlen gyerek jellemzői:
-zavarba lehet hozni olyan utasításokkal , amelyekben irányok szerepelnek-nehezen tartja be a játékszabályokat ( társasjáték , közös játék )
-nem képes annyit lépni a társasjáték mezőin , ahányat dobott ( számfogalom )
-1 – 10- ig nem igazodik el a számok világában ( 5- ös számkörben számlálás )
-a hét napjait nem tudja meghatározni, ha konkrétan kérdezzük ( szerda után mi következik , vasárnap előtt melyik nap van )
-keveri az évszakok sorrendjét
-keveset beszél , mondatai kuszák , gondolatait nehezen közli
-túl sokat beszél , beszédfegyelme nincs , közbeszól ,türelmetlen , állandóan visszakérdez
-saját adatait nem ismeri ( név, cím, szülő neve , kor )
-figyelmét nem köti le 15 – 20 percig egy tevékenység ( nem tv, számítógép )
-testi felépítése gyengébb, erőtlen , nem szeret mozogni
-kortársaival nehezen teremt kapcsolatot , alkalmazkodni nehezen tud, a szülőtől való elválás ma is sokszor problémás
-ceruzafogása nem jó , nem szeret vizuális tevékenységeket végezni
-vonalvezetése görcsös , nem tartja be a megbeszélt vonalhatárokat
-rajzai kezdetlegesebbek mint kortársaié
-nehezen jegyez meg memoritereket ( verseket , rövid szöveget )
-hosszabb ideig alig tud egy helyben , viszonylag mozdulatlanul ülni és figyelni
-nem önálló , egyedül keveset foglalja el magát ( szülők teljesen kiszolgálják )
-feladattudata fejletlen , belső késztetése még nem alakult ki
-akaratával nem birkózik meg , még ritkán tudja azt úgy irányítani , hogy más fontosabb dolognak alárendelje azt ( ezek a muszáj dolgok , amihez nem mindig van kedvünk )
Szándékosan nem írtam, hogy fejlesztő feldatok, mert valahogy nem csupán a fejlesztésről szólnak azok a feladatok, feladatlapok, amiket ötletként hoztam most nektek.
Sokszor okoz problémát első osztályban, hogy a kicsik nem tudnak még 10 percet sem egy helyben ülni és az adott feladatra koncentrálni. Vannak ovik, ahol odafigyelnek arra, hogy a nagycsoportosoknak már legyenek feladataik, amiket -tudom nem divatos szó manapság -kötelező legyen megcsinálni.
Az iskola első heteiben persze még nem lesznek 45 perces órák, és sok-sok játékkal telik el a nap, de az jó felkészíteni csemeténket arra, hogy vannak dolgok, feladatok, amikhez le kell ülni és meg kell csinálni.
Általában a nagycsoportosok ezeket a kis feladatlapokat szívesen csinálják. Üljünk le együtt, olvassuk fel az utasítást és hagyjuk önállóan dolgozni. Legyünk a közelében, ha kéri segítsünk. Nézzük meg együtt a végén, hogy jó e megoldás.
Ha nincs kedve, ne erőltessük, semmiképpen. Ha úgy látjuk soha nem tudjuk leültetni, akkor érdemes az ovival egyeztetni, hogy ott leültethető e gyerkőc. (mert van olyan ám, hogy az oviban szépen csinál mindent, nem kell megijedni)
Lassan itt a beíratkozás, aztán ripsz-ropsz itt az első izgalmas iskolév. Tavaly már több bejegyzést írtam az iskolaválasztással kapcsolatban, olvassátok azokat is!
Összekötős feladat
Ez nem is olyan könnyű
Az irányokat egyéb játékos feladatokon keresztül is gyakorolhatjuk.
Na persze, és én! Mintha bármi közünk is lenne egymáshoz! Nem ismerjük egymást, csak én bámultam a tévében és persze mégis mennyi közünk van egymáshoz. Kb. egyidősek vagyunk, mindkettőnknek van két csodálotos gyermeke. nem egykorúak, de ez részletkérdés. Nekem.
Mindketten rajongásig szeretjük a munkánkat. Nem is munka, hivatás számunkra az, amit csinálunk. Nagy különbség azonban, hogy míg Ő jól keres vele, addig az én fizum az éhenhaláshoz is kevés. Bocs, ez kibuggyant belőlem, igazán nem erről szeretnék írni. (Pont tegnap döbbent meg egy ismerős. nagy melénnyel, hogy hát milyen jó nekem, a sok szünet. De amikor meghallotta a fizum - nem titok, bárkinek megmondom, aki kérdezi-, azt mondta, na így akkor mégsem csinálná)
Kezdjük ott, hogy réges régen, még szó sem volt arról, hogy egy édesanya hogyan valósítja meg önmagát. Sőt arról sem volt szó, hogy dolgozni jár. Otthon nevelte a gyerkeket, ellátta háztartási teendőit és biztosította a családnak a nyugodt hátteret. Az anyagi biztonságot a férj volt köteles biztosítani a családjának. Aztán teltek az évek, és hogy hogy nem, szerintem a legtöbben kényszerből és néhányan öntudatból, a nők is elkezdtek dolgozni. A munka mellett azonban az otthoni feladataink nem csökkentek. Bár meg kell mondanom, hogy biztos vagyok benne, hogy az én férjem sokkal többet vállal a háztartási teendőkből és a gyermeknevelésből és mint akár 30 évvel ezelőtt az én apukám. Mégis, sokszor nagyon fáradtnak és lestrapáltanak érzem magam.
Aztán jött Kati az X-faktorban és és kicsit írigykedve néztem, hogy milyen csini, és vidám, és klassz a hangja és ráadásul marhásan vékony (pedig ugye a tévé kövérít). De írigykedés közben azért mindig mosolyt csalt az arcomra, hogy "-Lám így is lehet!".
Persze el lehetne mondani ezer dolgot, hogy neki mért könnyű, de higgyétek el, mindenki a saját helyzetét éli meg nehezen, vagy könnyen, bánattal vagy humorral. Tuti neki is vannak nagyon nehéz pillanatai, és igen, az ő élete se volt ilyen csillogó mindig. Megszenvedett ő ezért, hogy idáig jusson, hiszen tudja mindenki, aki anya, felség és dolgozó nő egyszerre, hogy mindig mindent 100%-ig nem lehet csinálni. Küzd ő is olykor lelkifurdalással, fáradsággal, időhiánnyal is. Pont mint te, vagy én.
Egy valami van, amit a legőszintébbnek érzek Katiban és amit nagyon fontosnak tartok az életben, az életben maradához a humort és a pozitív hozzáállást. Azt a pozitív belső harmóniát kívánom minden dolgozó családanyának, ami Katiból árad. és így, akkor béke lesz.
Itt a hétvége, és ugyan az idő úgy tűnik inkább a szabadtéri programoknak kedvez majd, azért hoztam néhány álarcot, amivel elbíbelődhettek.
Lehet csak egyszerűen színezni, vagy dekorálni festéssel, filccel, ceruzával, zsírkrétával. Átmásolhatjátok színes kartonra a kinyomtatott álarcokat és filccel meg mindenféle csillogó dologgal dekorálhatjátok.
Ha a fejetekre is tennétek, akkor édemes átlyukasztani és vékony gumit fűzni bele. Mi a könyhánakt szoktuk ilyemi deorációkkal díszíteni.
Háát, elkövettem azt a hibát, hogy január 6-i bejegyzésem nem volt épp aktuális. Ha már a tényeken változtatni nem is tudok, fogadjátok szeretettel: egy kis ismertető a farsangi népszokásokról. (Mert az Operabált úgyis a fotelból nézem...)
A Farsang ünnepe vízkereszt és hamvazószerda napjai közé esik, s nemcsak számtalan különös népszokás, de rengeteg érdekes rigmus is született a nép ajkán eme jeles alkalomból.
Farsangnak jeles napjai
A farsang ideje vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart. Ebben az időszakban több jeles nap is felbukkan.
Január 6. Vízkereszt - a karácsonyi tizenketted zárónapja Január 22. Vince napja - termésjósló nap: "Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince". Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja - egyházi ünnep, az emberek azonban időjósló napnak is tartották. Február 3. Balázs-nap: gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásának gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány. Március 12. Gergely-nap: az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának:
Farsang farka, tobzódócsütörtök
A szokások és hiedelmek zömének szempontjából azonban többnyire
farsangvasárnap
,
farsanghétfő
és
húshagyókedd
alkotja az igazi farsangot. A záró három napot " farsang farkának " is nevezik.. Ezek a felszabadult mókázás, vagy ahogyan mondják: a fordított világ napjai. Ezt mutatják a zártkörű kocsmai asszonymulatságok, a farsangi paródiák / pl. temetésparódiák / és az álesküvők.
A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. / " Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon." Kórógy / Ez volt a zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök. A következő naptól kezdve azonban valóban nem ettek az emberek húst és zsíros ételeket húsvét vasárnapjáig. Ebben a 40 napban az egyház azért tartatta a böjtöt és tiltotta a vigadalmakat, még a lakodalmakat is, hogy az emberek teljesen megtisztult testtel és lélekkel várják a húsvétot. Tehát húshagyókedd éjfélkor a megkonduló harangszó már a farsang végét jelezte, melynek hossza a húsvéthoz igazodott, így hol rövidnek, hol hosszúnak bizonyult. Erre utalnak népdalaink is:
Vaschang, fassang, farsang
A farsang bajor-osztrák jövevényszó, a "vaschang"-ból származik. Ezt a szóformát őrzi a Nyitra megyei köszöntő refrénje: "Agyigó, agyigó, fassang, fassang!" Első írásos jelentkezését 1283-ból ismerjük bajor-osztrák adatokból. Magyarországon a középkorra tehető a kialakulása. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német mintával kell számolni. Ezt az is bizonyítja, hogy nálunk a latin gyökerű karnevál kifejezés a farsangra vonatkozóan nem honosodott meg, inkább a városi, álarcos, báli mulatságokra használják a hétköznapi szóhasználatban.
Késő téli szelleműzés
A farsang a tél befejeződésére utal. Ennyiben a téli ünnepkör része, de már előre, a tavaszra utaló mozzanatok is megjelennek benne. Innen adódnak a határnapjai:
Gergely-nap
,
virágvasárnap
. Eleve egy ősi hiedelem hívta életre a hozzá kapcsolódó zajos mulatságokat. Azt hitték ugyanis az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, alakoskodással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni őket.
Kormozás és kiszehajtás
Egyes helyeken
tüzes kerekeket
görgettek, mert azt remélték, a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre kapjon. A
kormozás
, busójárás, téltemetés szokásai mind a gonosz tél elűzését jelképezték. A tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. Természetesen a tavasz lett a győztes, és a tél elbujdosott szégyenében.
Sok helyen a telet jelképező szalmabábu elégetésével vettek búcsút a hosszú téltől. A palócoknál pl. virágvasárnapon került sor a kiszehajtásra. A kisze jellegzetes böjti eledel: savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit télen át nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle. A leányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, mely a kiszét szimbolizálta. A bábot elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetve a ruháit, vízbe dobták. Ilyenkor abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre viszi, jövendöltek a jelen lévők férjhez meneteléről.Van azonban arra is adat, hogy a bábot elégették. Ismert téltemető a villőzés is Nyitrában.
Elmulott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk, sirassák a lányok itthonmaradások , kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájok. / Baranya megye /
vagy
Elmúlik a hosszú farsang, de mi ne sirassuk, majd jövőre, iskolába jobban megtanuljuk.
Sirassák a lányok itthonmaradások, kiknek a nagy méreg miatt ráncos a pofájok. /Vas megye/
Hát, akár jóban is lehetnénk. Lehetnénk, de mivel sosem találkoztunk nem vagyunk, nem lehetünk.
Néha utálom. Amikor már százakárhányadik alkalommal olvastam el, hogy hogyan hozták haza Petit a korházból. Amikor a kórházba, a tesó születésekor úgy engedett el a gyerek, hogy "-De Anya! Legyen ám a zsebedbe valami, mert az Annácska Anyukája is.." Volt a zsebemben valami, a gyerek boldog volt. Akkor én is.
Akkor sem rajongtam Erikáért, amikor a gyerek kikövetlte, na jó csak unszolt, hogy mi igenis a Margitszigetre megyünk. Mentünk. Kölcsönöztünk Bringó-hinntót, frászt is kaptam, nem bírom a sebességet. Ekkorát se. Persze a ki gondolta, hogy a hintafa a sziget túloldalán van. Mivel a férjem viszont jól bírja a sebességet, az idegrendszerem mellett a lában is kékészült. De a gyerek örült. Mindent megnéztünk Anna és Peti (Gergő is ott volt már?) nyomán. A ygerek boldog volt. És akkor én is...
Aztán amikor egy éven át semmi mást nem olvashattam esti mesének, na akkor se nagyon csíptem Erikát. De a gyerek imádta. Biztos nem Erikát, de Annát, Petit és Gergőt biztosan. Ma is szívesen olvassa, már magának.
Sose feljtem el, mikor elsőbe készültünk, azt olvastuk, mit csinált Anna az iskolában. Aztán azért olvastuk, hogy ugyan olyan e Anna iskolája, mint a Nagylányé. Na és a neveknél, teljesen elámult, hogy náluk is ilyen nevű gyerekek vannak! és persze a fiúk focizni is szoktak!
Nyomtattunk színezőt, a Nagypapi pedig minden fellelhető bartos Erika művet beszerzett, de Anna és testvérei történetet semmi sem múlhatta felül.
Aztán jött a Kicsi. Két éves lesz. Mit olvasunk? Bogyó és Babócát. Kevés szót mond, de ezeket már tudja. És mivál imádja, hát én is.
Nem tudom mi a titka ezeknek a könyveknek. Talán a sok szeretet, ai árad belőlük. Szülők is sokat tanulhatnak belőle, és ha másért nem, azért jó együtt olvasni, mert sok beszélgetés apropója lehet (Az egyik történetben esüvőről van szó, Anna lett a koszorúslány- Gergő is ott volt, tudom:)))- egész este a mi esküvőnkről kérdezett a Drága gyerek és arról, Ő mikor lesz koszorús lány)
Hát most mondajm azt, hogy nem ajánlom? Ezt csak azért mondanám, mert tényleg nagyon-nagyon hosszú időn át mást nem is olvastunk a Naggyal.
Ja és hát mielőtt befejezem, Visegrádon i voltunk ám! Végigjártuk, megnéztük, ahogy Annáék is. Hősök vagyunk. Imádták,- már ketten voltak akkor- és mi is. Miattuk, értük.
Sztorim még lenne ezerrel, így mindegy is, hogy én magam ajánlom, vagy nem. Egy a lényeg, hogy a gyerekek rajonganak Annaért, Petiért, Gergőért és persze Bogyóért, na meg Babócáért is!
Néhány kép:
Ők azok, remélem nem sértő, ha ezt a klassz képet felteszem róluk
Ők Anna, Peti és Gergő a mesében. Erika maga rajzolja az illusztrációkat.
Mindig is vágytam arra, hogy gyerekeim legyenek. 18 évesen fiú ikreket képzeltem magamnak, akik tünemények, és persze sosem rosszalkodnak. Elképzelni sem tudtam mást, mint, hogy fiús anyuka leszek majd. Aztán az élet, a sors másként döntött.
Kislányunk született, és nagyon boldog voltam. Mert persze örültem, hogy lány, hiszen olyan szépen lehet majd öltöztetni, meg egy hát egy lány úgyis simulékonyabb, cicásabb. Csak félve lestem, hogy az én immár Apává minősült férjem nem csalódott e csöppecskét. A mai napig nem tudom eldönteni, de sosem mondott, vagy tett olyat, ami erre enged következtetni.
Aztán hat évvel később, újra babát vártunk. Persze ismét fiút. Mert hát milyen jó lesz majd, egy fiú-egy lány, és akkor 2-2 lesz a családban. Ekor kicsit reménykedtem, hogy hátha lány lesz, mert mit is tudnék én egy kisfiúval kezdeni. Na, igen modták, hogy á semmi, gyorsan megszokom majd, de én határozottan éreztem, hogy bizony lányos anyuka lettem.
Egyébként is a Kicsi akkor és úgy érkezett az életembe, hogy az első pilanattól tudtam, hogy tanítani érkezett. Engem és senki mást. És így is van, naponta tanulok tőle. Türelmet, odaadást, és egy másfajta odafigyefigyelst és szeretet, mint amit a naggyal tapasztaltam, és ami egyébként teljesen belőlem fakadó volt.
A Kicsi is lány lett, az én boldogságomra és Apa kicsi csalódására, bár azóta Kicsilány ezerszer bebizonyította az apjának, hogy Ő a legapásabb gyerek a földön.
Amikor még várandós voltam, elhatároztam, hogy én bizony nagyon okosan fogom nevelni egy Kicsit is, úgy ahogy a nagyot, pontosan úgy. Lehet, hogy ezt mindenki így tervezi? És lehet, hogy mindenki rájön lassan-lassan, hogy meglehetősen másként neveli a másodikat? Nem jobban, vagy rosszabbul, másként. Nálunk a gyerkőcök között hat év van, ami egyrészt nagyon jó, mert a nagy igazi odaadással, megétéssel fordul a kistestvér dologhoz az első pillanattól. Másrészt nagyon nehéz, mert alig van program, amin négyesben részt vehetünk, és annyira más játékuk, meg érdeklődésük van. (Tegnap vetíteni akartunk. Nagylány imádja, a kicsi egyfolytában belebámult a fénybe, amitől frászt kaptam. Ja, meg úgy akrta közelebbről megnézni a képet, hogy odadugta a fejét. Semmit nem láttunk. Ő se. Hamar befejeződött a mozi. Mindegy) Én pontosan így terveztem, és nem is bántam meg a dolgot. Bármekkora gyerekekről van szó, akkor is fárazstó néha. Nem?
A törekvés persze az, hogy egyforma elvek mentén haladjuk, de a két kislány annyira más, hogy nem lehet egyszerűen egyforma módszerekkel közelíteni feléjük.
Nahát! annyit mesélek, hogy a lényeg a végére marad? Szóval én az elsőnél is és a másodiknál is komoly elvekkel indultam neki a gyereknevelésnek. A nagynál ezeket az elveket azért még nagyjából sikerült követnem, ami két dolognak volt köszönhető. Az egyik az, hogy az első gyermekem nagyon simulékony természetű, könnyen alkalmazkodik a heylzetekhez. A másik az, hogy ugyan nagyon sokat olvastam és tájékozódtam gyereknevelés témában, de mindig tudtam, hogy mit akarok és mi a jó nekünk. Igen, nekünk. a gyerekenek és a szülőknek is. Néha be kellett látnom, hogy amiről azt godnoltam jó dolog, egyáltalán nem járható út, és képes voltam változtatni, másként csinálni.
Aztán a Kicsi teljesen más lett. Az első pillanattól látszott, hogy sokkal öntörvényűbb, és tudatosabb, mint a testvére. Azu első mondtata az volt, hogy "Én is". talán ez mindent elmond róla. Nem? lassan két éves lesz, és belépünk a dackorszakba, ami nem ígérekzik fáklyás menetnek. A kis akarata oly erős, hogy képes félórákat üvölteni egy-egy dologért. Viszont, a nővérével ellentétben igazán mókás kislány.Bármikor, bárkit képes megnevetteni, na és a moslyával levenni a lábáról. Mindig tudja -pedig oly kicsit -kivel mit kell tennie ahhoz, hogy az udvartásába csatlakozzon. A nővérét is az orránál fogva vezeti olykor. Igaz, sokszor ő a kiskuty a játékban, de a nagy is boldog liheg a fülébe, ha Őnagysága úgy akarja.
Néha elcsodálkozom mennyire mások ők ketten. Tényleg tűz és víz, ég és föld. Talán azt is mondhatnám, hogy ahogy az évek során egymáshoz csiszolódnak majd, igazán jól kiegészíthetik egymást. De a szerszám a mi kezünkben van. Vajon tudjuk e ügyesen használni?
Az szilveszteri buli után kezdődik a báli, farsangi időszak. Újabb bulikkal, amihez még újabb ötletekre van szükségünk. Az alábbiakban az én farsangi történetemet olvashatjátok.
Bevallom, ugyan nagyon szeretek kézműveskedni, de igazán ügyetlen vagyok. Kreatív ügyeskedéseimet az osztályom és a gyerekeim ellen követem el, senki mást nem tudnék arra kényszeríteni, hogy néznie kelljen (jó állítólag nem olyan gáz, de azért...)
Sőt, sajnos varrni sem tudok, hímezni is alig.
Viszont komoly törkvésem van arra, hogy lányaim ne csak úgy immel-ámmal legyenek beöltözve farsangon, hanem egyedi és egyéni jelmezük legyen.
Emlékszem Nagylány első jelmezére-még ma is van, a Kicsi billeg benne néhanap- egy tényleg kommersz kis tündérruha volt (megjegyzem az egyik szárnya eltört, és Nagyapa szívószászallal szerelte meg, marha szexi).Bölcsis volt, ott az volt a szempont, hogy kényelmes legyen. A következő évben, már majd kifutottam az időből, amikor Nagyom beteg lett és sajna-majna nem kellett beöltözni.
Kiscsoportos korában kezdett nagylány balettozni, adta magát a helyzet, hogy balerina lett. Nagy kő esett le a szívemről és büszke voltam nagyon, milyen parktikus mami vagyok.
A későbbiekben már újabb sportágat nem űztünk (úszás???), így kellett egy kis segítség, a nagyihoz fordultunk. Középsőben Piroska jelmezt varrt nekünk (nagyon édi volt), nagycsoportban Minnie egérben utaztunk. Ez utóbbi nagyon mókásra sikerült. Már régóta szerettem volna megtanulni az arcfestés csínját-bínját és mivel a Csajszikám mindig órákat állt sorba, hogy 500 Ft-ért kifessék az arcát, gondoltam én is beruházok és otthon festem ki majd. Mondanom se kell, hgy soha többé nem érdeklte az arcfestés. Paff! na de ezt az alkalmat nem úszta meg, teljes arcocskáját pingáltam tuti Minnie egeresre. nagyon utálta szegény, de én végre kiélhettem arcfestő hajlamaimat (Igaz a próba-festések során ő is kifestett engem)
A suliban aztán mindenáron hercegnő akart lenni, hosszú ruhában. Aztán jött a nagy ötlet. Legyen spanyol táncosnő! És a Nagyink megint csodát alkotott! Hosszú is volt, pörgött, forgott. Készítettünk szalvétából rózsát a hajba, vettünk kasztanyettát, szeretünk legyezőt. Nagyon csini volt és mégis egyedi.
tavaly egy turiban beszereztük egy hosszú hercegnős ruhát. Na, idén akkor legyn koszorús lány! Mi akar lenni? Túró rudi, szőlő vagy bármi, csak ne hercegnő, vagy koszorús lány! Ezek a gyerekek! Ki tud rajtuk kiigazodni?
Ja és mi lesz a kicsi idén? Na még ezt is ki kell találni! Jaj!
Boldog, nagyn boldog és sikeres új esztendőt mindenkinek!
Ez az év eleje kifejezés egyébként nekem, pedagógusnak kicsit képzavar, mert ugye nekem csak június végén lesz igazán év vége. Akkor kezdődik két hónap lebegés a szünetben -jövő, azaz idén nyáron munkával és munkával, mert elsősöket várunk, aztán lesz csak új év. A család ár megszokta, hogy én így kezelem az idén és a jövőre kifejezést és sok mindent időben a tanévek szerint tudok behatárolni, dehát azt hiszem erre mondják, hogy szakmai ártalom.
Üröm az örömben, hogy január 11-el véget ér az első félév az iskolában. Sokan most kapnak majd először jegyet a bizonyítványban, mert ugye eddig szöveges értékelés volt.
Most mindenképpen azt tanácsolom, hogy a gyerekek hajrázva induljanak a suliba, mert másfél hétig -ami egyébként pont a visszaszokás ideje lenne- muszáj egy kicsit belehúzni. Sokan, mint én is, azért előrelátóan már felmérték a terepet, írattunk, feleltettünk, ahol kellett, de azért biztosan várhatóak felmésrők a következő két hétben - illetve csak másfél.
Aki még nem tette, nézze át kész van e szünetre feladott lecke, még el kéne olvasni amit kell. Ceruzákat hegyezni -mi újratöltöttük a tolltartót is. Nézzük át aláírtunk e mindent az üziben, tájékoztatóban- feledékenyebbek visszamenőleg (jé ez is volt?) A nálam mumus tesicucc, két fehér zoknival-bizti ami bizti-már az ajtónál figyel (Ha nem adom a kölök kezébe úgyis itt marad és megint levesznek nekem egyet szorgalomból)
Szépen eltelt a karácsony, és nagyon-nagyon gyorsan. El se hiszem, hogy lassan itt az év vége, bár őszintén, nem bánom. Sok nehézséget hagyok magam mögött ebben az évben, és hiszem, a jövő év, ha nem is könnyebb lesz, de mindenképpen lehetőséget ad majd arra, hogy rendezzük függőben lévő dolgainkat. Na, de ez nem ide tartozik igazán. Vagy mégis? Talán annyiban, hogy a Szilveszterhez való hozzáállásomat is minden évben meghatározza, hogy mit búcsúztatok, és mit várok éppen a következő évtől. Igazából nekem semmi bajom ezzel a bulizzunk, mert év vége van dologgal. Aki ezt kötelezőnek érzni, lelke rajta, de - ahogy a jó piások mondják-miért ne, ha az alkalom úgyis adódott.
A Szilvesztereinket persze meghatározza az a tény is, hogy két gyermekünk mellé nincsenb olyan segítségünk, akire rábízhatnánk őket egy bulizás erejéig. Ez persze az utóbbi években, főleg mióta a kicsi megvan eléggé leapasztotta a baráti körünket, de még ezt se bánom. Olyan rövid ideig gyerekek, minden pillanatát szeretném kiélvezni!
Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor idén arra vágynék, hogy elmenjük egy welness, vagy akármilyen szállodába, ahol minden készen vár. A nagylány imád szállodában lenni (gondolom más gyerek is), és nem lenne gondunk semmire. Még barátok is lennének, akik jönnének velünk, de sajnos ez az év nem teszi ezt elérhetővé nekünk. Majd jövőre!
Szóval maradunk itthon, vagy elmegyünk anyósomékhoz, amit ugyan Nagylánnyal leszavaztunk, de a nagyszülők erős vonzó hatása miatt még az is lehet, hogy ott ragadunk.
A Nagytündérke imádja az itthoni szilvesztereket, aminek több oka is:
1. A legelső és legfontosabb ok, hogy elvileg addig marad fent, amíg akar. Néhány éve már simán kihúzza éjfélig, és nagyon élvezi a koccintást meg minden ceremóniát
2. A Szilveszert is, ahogy a karácsonyt is, készülődés előzi meg. Vásárolunk dudát (a legolcsóbb helyről), álarcot (amit aztán sose tesz a fejére), na meg szerpentint is.
3. A lakást feldíszítjük szerpentinnel és lampionokkal. Utóbbiak környezetvédő szempontokból évek óta megvannak.
4 Gondosan tanulmányozzuk a tv műsort, és ugyan megállapítjuk, hogy semmi jó nem lesz, mindig találunk valami nézhetőt.
5. Felkészülünk, hogy milyen társasjátékokat fogunk játszani és milyen zenéket fogunk hallgatni ezen az esetén.
6. Hidegtálat késztíünk, amit -ritka alkalom -a nappaliban tálalunk majd.
7. Nagyon fontos, hogy a ruházatunk csillogó legyen, és sminkünk is. A körmünket is szépre varázsoljuk. Igen, egy évben egyszer megengedem a Nagylánynak ezeket a dolgokat, csillámpor minden év szilveszterén előkerül.
Ha még mindez nem lenne elég, akkor a gyerek úgyis kitalál valamit. Ebben bízhatunk.
De más ötleteim is vannak ám!
Nagyobbakkal igazán jó ötelet a kareoki (jól írtam vajon?), nagyon jópofa lehet a családi buli alkalmavál. Ha meghívjük kismaszanunk barátait, akkor azért ügyeljünk, hogy mi énekelünk e:)))
Meghívhatjuk néhány barátunkat is, akikről tudjuk, hogy biztosan jól éreznénk magunkat velük az év utolsó napján és ha gyerekük is van, tiszta haszon, legalább mindenkinek lesz társasága.
Elmehetünk mi barátokhoz, de érdemes előre letisztázni, hogy gyerekes, vagy gyerek nélküli buli -mi már volt, hogy majdnem belefutottunk ilyenbe. Kétgyeres család bulit rendezett és valahogy azt hittem, hogy gyerekek is lesznek, de nem. Persze nem tudtunk menni.
Persze ha tehetnénk biztos elmennénk kettesben is bulizni a férjemmel. Mivel azonban nem tehetjük, eszembe se jut ilyen válzat. Élvezzük a szilvesztert úgy, ahogy van!
Sütöttünk, főztünk, ajándékot készítettünk. Dekoráltunk, készítettünk adventi koszorút. Gyújtottunk zenét, táncoltunk, nevettünk. Nálunk így telt az elmúlt négy hét. Remélem nálatok is.
Holnap jön a várva várt Jézuska. Még mindig főzünk majd kicsit,és feldíszítjük a karácsonyfánkat. Szép ruhába bújunk és szól majd a csodás karácsonyi zene, mint minden évben. Lesz ajándék is, perzse, lesz, de nem ez a lényeg, hanem, hogy együtt leszünk, és örülünk egymásnak.
Mindenkinek, aki olvasta, olvassa a blogomat nagyon boldog karácsonyt, sok-sok nevetést és örömet kívánok a következő szép napokra!
Ajándékul fogadjátok el tőlem Halász Judit szép karácsonyi dalát:
Már csak egy hét, és kezdődik a várva várt téli szünet. Már mindenki a készülődés fisinésében van. Itthon megsütöttük a mézeskalácsot, próbasütés volt pogiból. (jól sikerült, megszavazta a család). Dekoráltunk, vasárnaponként gyertyát gyújtunk és karácsonyi zenére táncolunk.
Az isklában is elkészült a dekoráció, már csak apróbb simítások vannak a karácsonyi ajándékon, amit a gyerekek készítenek a szüleiknek. A következő egy hétben hangolódunk az ünnepre az osztállyal is.
Gondolom a legtöbb helyen így zajalanak ezek a dolgok (ha nem is pontosan).
De mi lesz a téli szünettel? Persze karácsony, meg szilveszter az elve adja magát, hogy van program, csupa izgalom és öröm. De mit csináljunk a két ünnep között vagy az új év első napjaiban?
Először is nem gondlom, hogy tiltott gyümölcs kell, hogy legyen a tévé vagy a számítógép. Egy iskolás gyerekkel már jól meg kell tudnunk állapodni abban, hogy mikor mennyit lehet ezekkel a dolgokkal foglalatoskodni.
Nálunk az a szokás, hogy a Jézuska könyvet mindig rejt a fa alá. Nagyon szeretek olvasni, igyekszem a gyerkőceimet is rászoktatni a könyvek, az olvasás szeretetére. Már egy régebbi bejegyzésben ajánlottam néhány elérhető áron forgalmazott könyvet, érdemes körülnézni közöttük. Ezeket az ájándék könyveket karácsony után közösen nézteggük meg. Nehezebben olvasó gyerkőccel olvashatunk felváltva is egymásnak.
Ha sok vidéki rokonunk van, akkor az utazás-kimozdulás programot is meg lehet oldani. Viszont sokkal érdekesebb, ha célirányos kirándulásokat teszünk.
El lehet menni valahová a közelbe szánkózni -ha van hó.
Érdemes esetleg egy-egy múzeum látogatást is betervezni. Nagyon jó program a Természettudományi Múzeum, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt izgalmas .
Aki megteheti elmehet a Cápanáriumba (Tropicárium), ami ugyan kicsit költségesebb, de mindenképpen nagy élmény.
Ha nem volt alkalmunk megnézni a környék karácsonyi díszkivilágítását, akkor nosza! Egy kis séta mindenkinek jót tesz.
A könyvek mellet biztos pont nálunk a társasjáték is, amit ssosem hagynék ki. Szívesen játszunk családi társaspartikat. Idén szívesen megtanulnék pókerezni is. Hátha hoz a Jézuska!
Persze felkereshetünk egy közeli játszóházat is, vagy egyszerűen szomszédolhatunk, venségekedhetünk kölcsönösen a barátoknál.
A legfontosabb, hogy amennyi diőt csak tutunk aktívan együtt tötsük szemünk fényével.
Na és a nagy "mumus" a tanulás. Szerintem jó, ha minden nap olvas gyerkőc. Nem az olvasókönyvet, újságot, könyvet (viccesen szoktam mondani a txt-t), bármit. El lehet látogatni egy újságoshoz, és választani egy egy újságot (vannak gyerek rejtvényújságok is, és szokták szeretni a gyerekek!)
A leckeíráson legyünk túl még karácsony előtt. Aztán meg mindenki el tudja dönteni még akarnak e gyakrolni kicsit valamit.
Jó, ha a szünetben is van valamiféle napirend. Persze 6 óra 20-ra nem leszünk felöltözve, glancba szedve, de azért ne legyünk egész nap pizsiben. Na és ilyenkor se tévézzen éjfélig a gyerek.
Ilyenkor van egy kicsit több idő egymásra! Használjuk ki!
csabosz:
Itt egy frissebb link a fenti feladatlapok pdf-es változatához:
www.dropbox.com/s/x799avvb8fpkfza/... (2018.02.16. 12:55)Kicsi kezek: íráselőkészítő feladatok
Judit Nagyné Szabó:
@Csabosz: szeretném letölteni a lapokat, de valamiért nem engedi.
Kérhetném a segítséget.
Vagy ese... (2018.02.16. 12:50)Kicsi kezek: íráselőkészítő feladatok
Utolsó kommentek