Hát, akár jóban is lehetnénk. Lehetnénk, de mivel sosem találkoztunk nem vagyunk, nem lehetünk.

Néha utálom. Amikor már százakárhányadik alkalommal olvastam el, hogy hogyan hozták haza Petit a korházból. Amikor a kórházba, a tesó születésekor úgy engedett el a gyerek, hogy "-De Anya! Legyen ám a zsebedbe valami, mert az Annácska Anyukája is.." Volt a zsebemben valami, a gyerek boldog volt. Akkor én is.

Akkor sem rajongtam Erikáért, amikor a gyerek kikövetlte, na jó csak unszolt, hogy mi igenis a Margitszigetre megyünk. Mentünk. Kölcsönöztünk Bringó-hinntót, frászt is kaptam, nem bírom a sebességet. Ekkorát se. Persze a ki gondolta, hogy a hintafa a sziget túloldalán van. Mivel a férjem viszont jól bírja a sebességet, az idegrendszerem mellett a lában is kékészült. De a gyerek örült. Mindent megnéztünk Anna és Peti (Gergő is ott volt már?) nyomán. A ygerek boldog volt. És akkor én is...

Aztán amikor egy éven át semmi mást nem olvashattam esti mesének, na akkor se nagyon csíptem Erikát. De a gyerek imádta. Biztos nem Erikát, de Annát, Petit és Gergőt biztosan. Ma is szívesen olvassa, már magának.

Sose feljtem el, mikor elsőbe készültünk, azt olvastuk, mit csinált Anna az iskolában. Aztán azért olvastuk, hogy ugyan olyan e Anna iskolája, mint a Nagylányé. Na és a neveknél, teljesen elámult, hogy náluk is ilyen nevű gyerekek vannak! és persze a fiúk focizni is szoktak!

Nyomtattunk színezőt, a Nagypapi pedig minden fellelhető bartos Erika művet beszerzett, de Anna és testvérei történetet semmi sem múlhatta felül.

Aztán jött a Kicsi. Két éves lesz. Mit olvasunk? Bogyó és Babócát. Kevés szót mond, de ezeket már tudja. És mivál imádja, hát én is.

Nem tudom mi a titka ezeknek a könyveknek. Talán a sok szeretet, ai árad belőlük. Szülők is sokat tanulhatnak belőle, és ha másért nem, azért jó együtt olvasni, mert sok beszélgetés apropója lehet (Az egyik történetben esüvőről van szó, Anna lett a koszorúslány- Gergő is ott volt, tudom:)))- egész este a mi esküvőnkről kérdezett a Drága gyerek és arról, Ő mikor lesz koszorús lány)

Hát most mondajm azt, hogy nem ajánlom? Ezt csak azért mondanám, mert tényleg nagyon-nagyon hosszú időn át mást nem is olvastunk a Naggyal.

Ja és hát mielőtt befejezem, Visegrádon i voltunk ám! Végigjártuk, megnéztük, ahogy Annáék is. Hősök vagyunk. Imádták,- már ketten voltak akkor- és mi is. Miattuk, értük.

Sztorim még lenne ezerrel, így mindegy is, hogy én magam ajánlom, vagy nem. Egy a lényeg, hogy a gyerekek rajonganak Annaért, Petiért, Gergőért és persze Bogyóért, na meg Babócáért is!

Néhány kép:

Ők azok, remélem nem sértő, ha ezt a klassz képet felteszem róluk

Ők Anna, Peti és Gergő a mesében. Erika maga rajzolja az illusztrációkat.

Bogyó és Babóca személyesen

Linkek, melyeken megtaláljátok a mesehősöket:

www.annapetiesgergo.hu/ 

www.bogyoesbaboca.com/

És ajándék videó: