Elérkezett az idő. Nagylány 8 éves kis tudatában kétségek ébredtek. Szinte naponta meglep egy-egy kérdéssel, most, hogy közeledik a karácsony:

-Anya, tényleg van Jézuska?

-Anyu, te szoktál csengetni, mikor a Jézuska jön? Ugye igen?

Hát igen, felnő a drága. A mese és a valóság örök érvényűleg ketté válik kis okos fejecskéjében.

Az én fejecskémben meg komoly dilemma ütötte fel a fejét.

Eleinte még egy-egy vicces megjegyzéssel elsuhhintottam a témát, vagy visszakérdeztem, ő mit gondol erről. Ma reggel azonban, amikor igencsak erősködött a drága, dötöttem.

Elmondom, igenis elmondom, mi a helyzet ezzel a Jézuska dologgal. Közöltem ezt Apával is, mire feltette a kézét, rendbent intve. Magában meg gondolva, majd én úgyis elintézem.

Sejtettem, tudtam, hogy eljön ez a pillanat, készültem is rá, mégsem tudom, hogy az jön e ki majd a beszélgetésből, amit szeretnék.

A koncepcióm a következő:

Elmondom neki, hogy ez nagyon szép mese, egy játék, amivel mindenki igyekszik meglepni a másikat. Nekem is a Jézuska hozza az ajándékot, bár való igaz, Apu szokta megvenni, és a fa alá csempészni. Számomra meglepetés az ajándék, és örömmel várom, hogy a "Jézuska" meglepjen vele a fa alatt. Mindannyian kis Jézuskák vagyunk, mert szeretteinket meglepjük valami figyelmességgel karácsony estéjén. Nagyon jó, kedves dolog ez a Jézuska, és jó volna, ha ez a játék megmaradna.

Persze gondolni kell a Kicsire is, aki már így sok mindenről lemarad, és neki ugye nem hoz levelet majd a Jézuska, hogy nagylány már, és díszitheti a fát, hiszen együtt díszit velünk aprócska kora óta. Valahogy meg szeretném értetni vele, hogy ez egy jó dolog, és olyan, aminek gyerek és felnőtt egyaránt örül, mnit bármilyen más játéknak, amit játszunk. A huginak hagyjuk meg még a mesét, a valóság ráér, majd ha szeretné tudni, mint a Nagylány

Viszont hiteltelennek érezném magam, ha kétségei között lévő gyermekemet nem a valóság felé lavíroznám valahogy. Szépen, csendesen evezve a mese világából a valóság felé.

Talán eljött az ideje, hogy igazán megismerje a kis Jézus történetét, és megértse  a karácsony misztériumát, már ha lehet ilyet.

Szeretném megőrizni a karácsonyaink szépséges izgalmát. A készülődés, várakozás örömét. Lehetséges e ez így?

Nem tudom, de most csak a szívemre hallgathatok.