Nem vagyok híve a direkt otthoni fejlesztésnek, de sokszor a kicsik szívesen is csinálják a feladatokat. Ha pedig így van, akkor miért ne csináljuk, baja biztos nem lesz tőle. Természetesen tanítani semmit nem szabad, az majd az iskolában következik.

Az irányokat mindenképp ismerje, alakuljon ki, hogy a balról-jobbra haladunk a papírunk, és a finommozgás-koordináció fejlesztése sem egy hátrány. Ha úgy érezzük, hogy ezek a feladatok nem annyira mennek még, akkor egyszerűen csak nagyítsunk rajta, akár másológéppel, vagy akár kézzel is megrajzolhatjuk a feladatokat. Csomagolópapíron lépkedni is lehet a vonalakon, vagy kirakni fonallal például. Mind mind mókás játék és észrevétlenül fejlődik a nagycsoportosunk!

Nem tanácsolom, sőt ellenzem, hogy szülő otthon tanítsa a gyerekét. Szerintem az együtt töltött idő beszélgetéssel, játékkal, kézműveskedéssel, közös tevékenységekkel kell, hogy teljen. Sokat kellene beszélgetni a természet változásairól arról, ami éppen a gyereket vagy minket (az ő szintjén) foglalkoztat. Táncolni, énekelni kellene nap mint nap, mesét és verseket olvasni esténként.

Persze az nem tilos, hogy apró előkészítő feladatokat adjunk a gyereknek. Az írásmozgás-koordináció előkészítése nagyon fontos ahhoz, hogy sikeresen alakítsa majd a betűket csemeténk. Szerintem aki pici korától sokat rajzolt, festett, ollózott, gyöngyöt fűzött stb., annak a keze iskolás korára tökéletes alkalmassá válik arra, hogy betűket kanyarítson vele. Persze sokszor makacsak azok a kezecskék, és egy kis ösztönzésre várnak. Bíztassunk, segítsünk, akár ezekkel a feladatlapokkal:

Jó munkát és vidámsággal teli hétvégét kívánok!